Tulajdonképpen mit jelent „egészségesnek” lenni? Egészségesnek lenni annyit jelent, mint egésznek lenni, tökéletesen önmagam lenni úgy, ahogy itt és most létezem. „Egészségesnek” lenni továbbá azt is jelenti, hogy nincs mit elfojtanom, eltitkolnom, letagadnom, hanem teljesen jogaiba juttatom az igazi lényem. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy szüntelenül figyeljem magam, vajon valóban az igazi énemnek megfelelően élek-e, vagy minták, elvárások és szerepek szerint. Amennyiben az utóbbiakat felismerem, lehetőségem nyílik megszabadulni tőlük.

Harmóniában élni önmagunkkal és az élettel – ez egy további fontos előfeltétele a testi és szellemi egészségnek. Hiszen aki nem igazi énjének megfelelően él, az nem a valóságban és igazságban létezik, képtelen a harmóniára, léte diszharmonikus.

Egészségesnek lenni annyi, mint őszintének és tisztának lenni. Aki ámítja és meghazudtolja önmagát, diszharmóniában él. Ép és egyben egészséges tehát csak akkor lehetek, ha nincs bennem zavar, tisztátalanság, hazugság, s ami nagyon fontos, nincs bennem tagadás. Egy „nem” gyakran a betegség kiváltó oka lehet – hacsak nem az önmagamra adott „igen”-ből fakadt.

Aki tehát tisztában van önmagával, elfogadja tulajdon lényét, harmonikusan és jelen létének igazságában él, az összhangba került önmagával és az élettel, azaz tökéletesen „egészséges”!

A leghatásosabb gyógyító erő a szeretet

A legnagyobb gyógyító erő, amit az élet számunkra felkínál, a szeretet. Aki valóban képes szeretni, aligha betegedhet meg, hiszen a szeretet a legtisztább és leghatékonyabb gyógyító energia, ami csak létezik. Akit ez az energia – a szeretet- tölt el, annak az életében nincs helye betegségnek.

Ám valóban szeretni csak akkor leszek képes, ha megtanultam szeretni tulajdon énemet is. Az önmagam iránti, s egyben a bennem lévő szeretetnek feltétel nélküli, szabad folyást kell engednem. Önmagamat viszont csupán akkor vagyok képes teljes szívből, lelkem legmélyéből szeretni, ha valóban rátaláltam önmagamra, s ezáltal „méltó”-nak érzem magamat e szeretet elfogadására.

Ha valóban képesek vagyunk a szeretetre, akkor „egészek” vagyunk, s így épek és egészségesek. Az igazi szeretet ugyanis életünk legüdvös(séges)ebb és legnagyszerűbb vállalkozása. Csak ha elfogadtuk és szeretni tudjuk önmagunkat, vagyunk képesek e szeretetet másokra irányítani.

Az ilyen ember szabad folyást tud engedni szeretetének anélkül, hogy szüksége lenne másokra vagy birtokolni akarná őket. A másik ember iránti szeretet ugyanis nem olyan jegyekre irányul, melyek belőlünk hiányoznak, hanem igazi lényünk teljes tudatában minden feltétel és fenntartás nélkül képesek vagyunk odaajándékozni szeretetünket a másik „igazi lénynek”.

Szeretni annyit jelent, mint adni – odaadni önmagunkat.

Az önmagam iránti szeretet híd a valódi boldogság felé. A másik embert szeretni annyit jelent, hogy önmagához, vagyis az élethez vezetem őt, elősegítem szellemi növekedését, hozzásegítem ahhoz, hogy megtalálja önmagát, hogy teljesen önmagává váljék.

A szeretet a legnagyobb gyógyító erő, ami egyáltalán létezik. Elűzi a haragot és a félelmet, megteremti az életörömöt. A szeretet megmutatja az utat, segít rajta végigmenni, ő maga ez az út. Amennyiben megértő szeretettel fordulok önmagam és az egész világ felé, az élet ismét akadálytalanul áramolhat bennem, mert összhangba kerültem tulajdonképpeni létemmel.

Kezdjünk el tehát szeretni! Adjunk esélyt magunknak az életre, oly módon, hogy valóban önmagunk vagyunk, önmagunkká kezdünk válni, s így önmagunknak és az életnek szabadságot biztosítunk. Ez az egészséges, teljes, tökéletes élet alapja. Csak ha megtanultuk teljességében élni, tökéletesen önmagunk lenni, akkor teljesül az igazi szeretet működéséhez szükséges előfeltétel. Így leszünk képesek mozgósítani a rendelkezésünkre álló leghatékonyabb gyógyító erőt.

Amennyiben egyértelmű „igen”-t mondunk önmagunkra, ez az Igen átitatja egész létünket, tükröződni fog életmódunkban. Hiszen a testnek nem lesz többé szüksége arra, hogy üzeneteket küldjön, melyekhez fájdalom társul a célból, hogy felfigyeljünk rájuk, ahelyett hogy tudomásul se vennénk őket.

Csak akkor kínoz minket fizikai vagy pszichikai eredetű fájdalom, ha nem az igazi énüknek megfelelően élünk. Szabadon dönthetünk az életünk irányáról, hiszen egyedük mi vagyunk felelősek önmagunkért és a sorsunkért. Az élet csupán tükörkép, ugyanúgy, ahogy a testünk is az, tulajdonképpeni énünk kifejeződése. Testünk és életmódunk jellege csupán azt jelzi, mennyire élünk harmonikus összhangban önmagunkkal, mennyire vagyunk valójában önmagunk. Ha őszintén önmagam adom, azaz megadom magamnak a szabadságot, hogy az legyek, aki valójában vagyok, akkor az élet is szabadon áramolhat bennem – és egészséges vagyok.

Ha szívünk mélyéből élünk, itt és most, elfogadva magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, határtalan bizalommal, telve szeretettel, őszinte érzelemmel és örömmel, akkor megélhetjük az örök élet pillanatait. Önmagunk folytonos átalakítása ugyanis transzformáció, minden pillanatban szüntelen megújulást.

A betegség mindig az élet tökéletlenségét jelzi. Az élet lényege ugyanis az érettebbé válás, egyre fokozódó közeledés igazi énünkhöz. Ez megkívánja, hogy minden pillanatban nyitottak legyünk és készek egyre mélyebbre hatolni az életbe. Bármely pillanatban készen kell állnunk arra, hogy elvessük „régi énünket”, s engedjük megszületni az „újat”. Ebben áll életünk értelme, itt és most.

 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!