Az alma a leghűségesebb gyümölcsünk, több hónapon keresztül velünk marad. Nyár közepén indul a szezonja, a késői fajtákat októberben szedjük. A téli fajták még házi körülmények között is eltarthatók legalább újévig, ha azonban erre épített tárolóban beállítjuk a hőmérsékletet, a páratartalmat és a légtér összetételét, akár nyárig.

Az „egy alma egy napra” ajánlás érthetetlenül kis mennyiséget jelöl meg, írjuk át inkább úgy, hogy „három alma egy napra”. Csakhogy nem mindegy, milyen alma! És itt most nem arra gondolunk, hogy édes vagy savanyú, piros, zöld vagy sárga. Egészségünk védelme szempontjából az számít, ahogy az alma termett, ahogy a fát táplálták, védték a betegségektől, kártevőktől, gyomoktól.

BIO vagy nem bio? Ez itt a kérdés!

Sajnos az almát nemcsak mi szeretjük, hanem jó néhány rovar, gomba és baktérium, a gyomok pedig versengenek a gyümölcsfákkal a vízért és a tápanyagért. A kihívás adott, amire többféle válaszlépés lehetséges.
Az egyik út a kémiai hadviselés. Évi 10-12 permetezés gomba- és rovarölő mérgekkel, mellé némi vegyszeres gyomirtás. Ha marad egy kis vegyszermaradvány a termésben, de a megengedett határérték alatt, az nem baj. Ha többféle ilyen maradvány is van, de illedelmesen határérték alatt, akkor sincs baj. Legalábbis a hivatalos álláspont szerint. Vagy Önben is van egy kis kétely?
A másik út az ökológiai gazdálkodás útja. Járható, de nehezebb. Szintetikus rovarölő szerek helyett rovarokra specializálódott baktériumok és vírusok segítenek. A kártevők rajzása a párzásra hívó illatanyag kijuttatásával követhető, illetve zavarható meg. Megelőző növényvédelmi intézkedések, például a fák kiegyensúlyozott táplálása a túlhajszolás helyett, a fertőzött részek eltávolítása, szükség esetén pedig a biogazdálkozáshoz engedélyezett biztonságos, lemosható szerek használata jöhet szóba. Gyomgyérítés mechanikus úton. Az eredmény mennyiségileg kevesebb, minőségileg értékesebb. A héjában van a vitamin! - szoktuk mondani, és ha BIOalmáról beszélünk, akkor azt is hozzá tehetjük: és nincsenek benne a termesztéshez használt szintetikus vegyi anyagok maradékai.

Ültessünk almafát!

Akinek kertje van, annak érdemes ezt megfontolnia. Kaphatók olyan fajtájú facsemeték, amelyek teljesen rezisztensek az alma leggyakoribb gombabetegségére, a varasodásra, illetve kevéssé, vagy egyáltalán nem lisztharmatosodnak. A rovarkártevőkkel házi kertben elnézőbbek lehetünk, hiszen a „kukacos” almából rengeteg finomság készíthető. Az alma csak akkor terem, ha megfelelő porzó partner van mellette, ezért legalább kettőt kell belőle ültetni. Úgy válasszunk, hogy kölcsönösen megfeleljenek egymásnak. Könnyebbség azoknak, akiknek kis terület áll rendelkezésükre, hogy megjelentek a minimális helyet igénylő oszlopos fák, köztük varasodás rezisztens fajtákkal.

BIOalma változatosan

- Babának először savszegény almát adjunk, ha azzal megbarátkozott, jöhetnek a savanyúbb fajták.
- Süteményhez érdemes egy savanyúbb és egy édesebb fajtát vegyíteni, így édesítés nélkül is finom lesz a töltelék.
- Majonézes salátákba a savanyú fajták illenek.
- Iskolás gyerekünknek csomagoljunk minden nap almát. Kérdezzük meg, melyik fajta ízlik neki legjobban. Ha úgy jobban megeszi, negyedeljük és vegyük ki a magházát, úgy tegyük dobozba. Mondjuk el, hogy a barnulás nem a megromlás jele.
- Sült almához válasszunk nagyobb, lédúsabb almát.
- Az almalekvár hazánkban kevésbé terjedt el, pedig nagyon könnyen készíthető, még sűríteni sem kell. Ha elég édes az alapanyag, almán kívül nem kell hozzá semmi egyéb. Aki különlegességre vágyik, az készítse el 20 % birssel. Fűszeres almalekvárhoz is számos receptet találunk, színét némi paradicsom pürével tehetjük tetszetősebbé.
- Az almaléről se felejtkezzünk el, készíthetjük magunk is, de meg is vásárolhatjuk. Téli összejöveteleken nagy népszerűségnek szokott örvendeni a forralt bor módjára elkészített változat.

Magyar Biokultúra Szövetség
1132 Budapest, Visegrádi u. 53. III/1.
1/214-7005
www.facebook.com/BiokulturaSzovetseg
biokultura@biokultura.org
www.biokultura.org

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!