Az utolsó nyári hónap ünnepeivel a magyar nép szívében uralkodó helyet foglal el. István királyunknak sok nehéz akadályt kellett elhárítania, amikor az országban a települések rendjét akarta megteremteni. Az ősi vallás helyett a keresztyén vallás gyakorlását kívánta megvalósítani, és mindenben élen járva, példát mutatva, a zavargásokat is megfékezve, ha  szükséges volt. Így érte el, hogy országunk Európa szerves részévé váljon.

A Pápa által is megszentelt koronával koronázták meg, I. István néven lett a magyarok első királya. Később Imre fiát látta el intelmeivel, hogy jó királyi utódja legyen az országunknak. Sajnos ez nem sikerülhetett fia korai halála miatt. Utolsó gyermeke halála és szörnyű bánata sem tudta megakadályozni abban a gondoskodásban, hogy hazája a megszentelt koronával együtt biztonságos kézbe kerüljön. Boldog Asszonyanyánknak, Máriának, ajánlotta fel a koronát és a pápai áldáshoz, a földi megszenteléshez megkaptuk Teremtőnk és Mária anyánk áldását is. Azóta a koronánk sok-sok kézen és tároló helyen megfordult, de az isteni akarat hazavezérelte, végre nyugalmat lelt itthon, és isteni áldását sugározza országunkra. Mindannyiunknak kívánni kell, hogy mindig így legyen!

Első királyunkat az 1083-as évben, halál után szentté avatták, így Szt. István királyunk emlékét megőrizve, minden augusztus 20-án megünnepeljük az új kenyér megszületésével együtt.

Népünk sosem volt elkényeztetve, sorsa mindig a legkeményebb volt, de egyre jobban megtanulta, hogy minden nehézséget a lehető legszélesebb összefogással, könnyebben meg tud oldani. Közelmúltban volt erre példa. A tavaly márciusi, kemény téli vihar után, a legnagyobb dunai árvíz segítése, hogy a Duna medrében maradva vihesse a tengerig hatalmas vízmennyiségét. Az árvíznél dolgozók hálásak voltak a kiváló ételellátásért, mert a legjobb ételeket kapták, és egymás munkájának segítése is eredményes volt.

Ilyen a jó összefogás, amikor a Dunától kezdve mindenki hálás lehet valakinek valamiért, és ezt mindig hasonlóképpen érdemes megtenni!

Így legyen mindenkor, azt kívánom magunknak, szeretettel!

Lánc Erzsébet