Az allergia egy általunk ellenségesnek tartott valamire adott túlzott reakció.

Nem mondok azzal újat, hogy a természet és a világ részei vagyunk. Idetartozik minden ember, fű, fa, virág, gyümölcs és az a kis csúf poratka is. Ebből a kerek egészből egyszer csak elegünk lesz, és akkor jön a természetes ösztön, a menekülés. Kitől? Mitől? Ki tudja? Mentségünkre szolgál, a reakció tudat alatt zajlik, mielőtt végkép elnyomnánk, hogy megbetegítse testünket.

Az allergia egy általunk ellenségesnek tartott valamire adott túlzott reakció. Az allergiás először azt sem tudja, mitől tüsszög, viszket, folyik az orra, könnyezik a szeme stb. Szerencsére a „bűnös” anyag(ok)ra hamar fény derül. De ez csak valamilyen anyag. A dolog attól válik érdekessé, hogy az allergiás reakciót kiváltó VALAMI a tudatalattiban keletkezik, így az egyén számára felismerhetetlen. Amikor sikerül felismernie, természetesen rögtön elutasítja, elfojtja, ezért is nehéz kezelni az allergiát.
A Félelem nélkül című filmben – amelyben a főszereplő eperallergiában szenvedett –, egy repülőszerencsétlenség túlélőjeként egy időre teljesen megszűnik félelmet érezni, s ekkor eltűnik az allergiája is. Amint azonban visszatér a „normális” életébe, újra félni kezd, az allergiája kiújul. De vajon mért van ez így?



A tagadás betegsége
Az orvostudomány szerint az allergia nem más, mint túlérzékenység olyan anyagokkal szemben, amelyek mások számára ártalmatlanok. Egyes pszichológusok véleménye azonban az, hogy a hátterében meg nem értett vagy félreértelmezett lelki konfliktus húzódik. A kérdés csak az: kit vagy mit nem tud valaki elfogadni? Ki vagy mi irritálja valójában? Az allergiás ugyanis mindent akar, csak agresszívnak mutatkozni nem.
Az allergiás időszak alatt a test megnyilvánulásai arra utalnak, a lélekben már annyi elfojtott indulat tombol, hogy már vulkánként tör felszínre. Mintha ilyenkor mutatná meg az igazi arcát: milyen, amikor elveszti az önkontrollt. Azt hogy az allergénnek szimbolikus, nem pedig fizikai és kémiai hatása van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy altatásban vagy narkózisban nem jelentkeznek az allergiás reakciók, csupán éber állapotban. Akkor viszont a roham kiváltásához elegendő a növény vagy tárgy képét megmutatni. Tehát nem a tüsszögést és orrfolyást kiváltó anyag mindig a felelős a reakciókért, hanem a képzet, (képzelet) és ami hozzá kapcsolódik!  Hiába irtjuk ki mondjuk a parlagfüvet, azzal csak az adott energia képviselőjét likvidáljuk. Ám valószínű, hogy a helyére azonnal egy másik növény lépne, ami megint segítene láthatatlan ellenállásunkat tudatosítani. Persze meg van az eredménye a nagyfokú parlagfű mentesítésnek, abból a szempontból, hogy rendezettek lesznek a parlagon hagyott területek. Legalább a szűkebb környezetünkben rend lesz! A már kifejlett növény kitépéséhez maximális erőt kell kifejteni. Testi szinten iszonyúan agresszívan kell fellépni az augusztusra  már másfél méteresre megnövő ellenség ellen!
 Az allergiás agressziója ebben az esetben is kerülő úton nyilvánul meg. A külvilágban ugyanis azt éljük meg ellenségként, amit magunkban nem tudunk elfogadni. Amint megtanulunk szembenézni az általunk került, hárított életterülettel, elfogadjuk és megszeretjük, azzal a részünkké válik, s azonnal megszűnik számunkra külső ellenségnek lenni.

Mi az, amivel nem tudunk megbékélni?
Gyerekkorunktól kezdve állandó megfelelési kényszer  alatt élünk, amely félelmeinket gerjeszti. Ráadásul bizonyos alkati adottságok és szellemi képességek megváltoztathatatlanok. (Egy vastag boka, egy fejlődési rendellenesség, testmagasság stb.) Persze törekedni kell, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Ne akarjunk mások lenni, másnak mutatkozni. Vannak „bűnös” gondolataink, amiket lehet, hogy neveltetésünk miatt gondolunk bűnösnek. Természetes félelmeink, amiket elnyomunk, és amit lelki síkon elutasítunk, az testi síkon láthatóvá válik.

VIRÁGPORRAL szembeni allergia a leggyakoribb, mely a szexualitás öntudatlan elutasítása, mely gyakran a szexualitás csak bizonyos részterületét érinti, de teljes elutasítása is lehet. Azért is a leggyakoribb a 16-17 évesek között, hiszen a nyiladozó szexualitásukkal nehéz megbékülni. (A pollen a megtermékenyülés, szaporodás szimbóluma.)
PALAGFŰ: A parlagfűnek az agresszív, semmire tekintettel nem lévő terjeszkedése vált ki ellenérzést. Az allergiás valójában a saját agressziójával nem tud mit kezdeni, azt nem tudja elfogadni.
MACSKASZŐR allergia a simulékonyság, önátadás, a megnyílástól való vonakodást jelzi.
A KUTYASZŐR a szexuális érintkezés óhajának elutasítását, a megtapasztalás közvetlenségét utasítja el.
LÓSZŐR allergia esetén a természetes ösztönök utasítódnak el. A testiséggel szembeni félelem és védekezés mutatkozik meg.
HÁZIPOR allergia jelzi, hogy az élet bizonyos területeit tisztátalannak tekinti, ezért elutasítja.
ÉTELALLERGIÁK: Legnagyobb gyakorisággal a tej, illetve a tojás okoz túlérzékenységet. Mindkét élelmiszerben felismerhető az élet szimbóluma. Az allergiás tünet valódi kiváltóját ilyenkor az anya-gyerek kapcsolatban kell keresni: valószínűleg az illető úgy éli meg, hogy valamilyen oknál fogva a róla való gondoskodás az anyja számára csak nyűg és kötelesség.
Ha belegondolunk, van benne igazság. Arról, pedig mindennap meggyőződhetünk, hogy az allergiás beteg túlérzékenységén keresztül öntudatlanul zsarnokoskodik környezete felett. Környezetét rákényszeríti bizonyos – allergiát kiváltó – körülmények, helyzetek kerülésére. Ha már tudjuk, mi irritál, kiderül, mit az (ki az?), amit nem tudunk elviselni valójában.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy valóban az igazi megoldás a nyári hónapok első számú közellenségének kikiáltott parlagfű? Ugye macskaszőr allergia miatt nem kell kiirtani minden macskát, a tojás allergia miatt minden tyúkot?


Mi a megoldás?
Kurt Tepperwein természetgyógyász megfogalmazásában ez így hangzik. „Testünk, az élet rendkívüli hírnöke, nem csupán azt mondja el nekünk. hogy miben vétettünk az élet ellen, hanem azt is, mit is kell tennünk. Szüntelenül üzenetet küld különféle betegségeken keresztül. Az allergiás beteg öntudatlanul hadakozik az élet bizonyos részterületei ellen, s minthogy agresszióját lelki téren már elfojtotta, a harc szimbolikus értelemben a test szintjére helyeződik át. Az allergia az élet hozzánk szóló felhívása, hogy legyünk nyitottabbak, mondjunk igent a teljes életre, még a látszólag tökéletlenre is. Minden úgy jó, ahogy van, mert minden tapasztalatul szolgál és hasznosítható, még a fájdalmas és kellemetlen élmények is. Fogadja el és merje vállalni rejtett agresszióit. Találjon megfelelő módot ezen indulatainak kinyilvánítására és levezetésére.”
 Az elfojtott életterület megtalálása nem is olyan egyszerű dolog.  Először is tudatosítsuk, valójában mitől is félünk. Ebben kineziológus segítségét kérhetjük, aki finom érintésekkel teszteli testünk válaszait. Addig is, ameddig elmerészkedünk egy szakemberhez, hogy szembe nézzünk mitől is félünk valójában, maradnak az orrcseppek, tabletták, méregtelenítő diéták és böjtkúrák. Segítségükkel időlegesen megszabadulhatunk a kellemetlen tünetektől, hogy bátran magunkba fogadjuk a világot, felismerjük és elfogadjuk a tökéletlen tökéletességünket.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!