Halál és kivándorlás - e két fogalom köré épül az a tragikus eseménysorozat, ami milliókat tett próbára.

Az írek szent hegyének, a Croagh Patricknak a lábánál áll egy horrorisztikus hajó. Távolról olyan mint egy kis vitorlás, aminek az orra nyugat felé, az Atlanti-óceán irányába néz. Ám sohasem szállt vízre, hisz valójában egy szoborról van szó, ami emléket állít az ír történelem egyik legnagyobb tragédiájának, az 1845 és 1850 közötti nagy éhínségnek. 

Fájdalmas látványt nyújtanak az árbocok közé feszülő emberi csontvázak.

Az éhínség nemcsak Írországot sújtotta, hanem több más európai országot is. De az írországi követelte a legtöbb áldozatot: az 1845-ben körülbelül nyolcmillió lakosból 5 év alatt  közel másfél millióan haltak éhen haltak. A bajt tetézte, hogy a félelem és kilátástalanság miatt további egymillió ember hagyta el az országot, és kivándorolt - főképp Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba.

Előzmények

A XIX. század kezdetére Nagy-Britannia hatalmas terület fölött rendelkezett szerte a világban. A közeli Írország sem volt kivétel, amelynek földterülete  jelentős részben angol földbirtokosok tulajdonában volt. Ezek a földbirtokosok magas bérleti díjat követeltek az ír bérlőktől, és keveset fizettek a munkájukért.

Több ezer kisbérlő élt elszegényedve és kiszolgáltatva a tulajdonos kénye-kedvének. Mivel nem volt pénzük húsra és sok más élelmiszerre, burgonyát termesztettek, ami kevés gondozást igényelt, és szinte  mindenhol megtermett.

A burgonyát 1590 táján honosították meg Írországban. A csapadékos, enyhe éghajlat nagyon kedvezett neki. Ember és állat egyaránt ezt ette.  Az 1800-as évek közepére a művelhető földek egyharmadán krumplit termesztettek, és ennek a mennyiségnek majdnem kétharmadát emberi fogyasztásra szánták. Egy átlagos ír család mindennap evett krumplit, és más élelmiszer nem is nagyon került az asztalára.

Rossz termés

Korábban is előfordult, hogy nem volt jó a burgonyatermés. Rövid távú intézkedésekkel azonban sikerült orvosolni ezeket a helyzeteket, és amikor a következő évben bőséges volt a termés, a csapás már alig éreztette a hatását. Ezért amikor 1845-ben rossz volt a termés, először nem aggódtak az emberek. Nem tudták, hogy a bajt egy gomba által előidézett betegség, a phytophthora infestans, más néven burgonyavész okozta.

Ez a gomba a levegőben terjedt, így hamar eljutott egyik burgonyaföldről a másikra. A fertőzött burgonya szó szerint megrothadt a földben, a raktározott termés pedig szétmállott.

A burgonyának csak egyetlen fajtáját termesztették, így a teljes termést érintette a gomba-betegség. Az egész ország burgonya nélkül maradt. És mivel a következő évi szaporításra szánt gumó az az évi betakarításból származott, a gomba elpusztította a jövő évi termést is.

A Phytophthora infestans okozta a burgonya penészedését, ami az Egyesült Államokban bukkant fel 1844-ben, majd onnan terjedt át Európába. 1845 nyara csapadékos volt, ami kedvezett a penészgomba elszaporodásának.

A baj nem jár egyedül

A megmentett, rossz minőségű burgonyagumókat elültették a következő évben, 1846-ban. De a burgonyavész elpusztította ezt a második termést is. Mivel nem maradt semmi, amit érdemes lett volna betakarítani, sok földműves felhagyott a munkával. A földtulajdonosoknak pedig nem volt pénzük arra, hogy kifizessék őket.

A kormány szükségmunkát adott a nincsteleneknek de sokan csak a szegényházakban kaptak munkát, ahol koszt és kvártélyt volt a fizetség a legnehezebb fizikai munkákért is. Sokan meghaltak az éhezés és az embertelen körülmények miatt.

Ezek az intézkedések mégis hoztak némi enyhülést, a legrosszabb azonban még hátravolt: 1846/47 tele nagyon hideg volt, s emiatt le kellett állni a legtöbb szabadtéri munkával. Eleinte még az állam osztott élelmet, de a szegényes készletek hamar kimerültek. 

Harmadik csapás

Nem volt elég a két egymást követő rossz burgonyatermés, és az, hogy az embereknek tömegesen el kellett hagyniuk a földjüket, halálos betegségek jelentek meg: a tífusz, a vérhas és a skorbut újabb életeket követelt. 

1847-ben végre jó volt a termés, így a földművesek 1848-ban a korábbinál háromszor nagyobb területet vetettek be burgonyával. De a nyár nagyon csapadékos volt, és a burgonyavész újra felütötte a fejét, így négy éven belül harmadszor veszett kárba a termés. Az államkassza kiürült, és szinte reménytelenné vált a helyzet. 1849-ben kolerajárvány tört ki, ami több tízezer ember életét követelte.

Mind több és több embernek a kivándorlás maradt az egyetlen választási lehetősége.

A kivándorlás nem volt új keletű dolog. A XVIII. század elejétől kezdődően folyamatosan települtek át emberek Írországból Nagy-Britanniába és Amerikába, de 1845 tele után ez tömegessé vált. Érdekes adat, hogy 1850-re New York lakosságának majdnem harmada ír származású volt. Ekkoriban több ír lakott itt, mint az anyaországi fővárosban, Dublinban.

6 éven át tartott az éhínség és betegségek kora. Ezalatt legalább 5 ezer ötezer hajó vágott neki az óceánnak! Akkoriban ez hatalmas veszélyt jelentett. Sok hajó volt rossz állapotban és a hajók egy része rabszolgaszállító hajó volt korábban, aminél a komfortosság semmilyen szempontból nem volt fontos. Így indultak neki az új világnak a reményvesztett, elszegényedett, elcsigázott írek tömegei.

Sokan vesztek oda az utazás során, és a megérkezés utáni napokban.

Azokat a hajókat, melyek Kanada felé tartottak, 1847-ben koporsóhajóknak nevezték el. Azzal szolgáltak rá a nevükre, hogy a fedélzetükön szállított körülbelül 100 000 kivándorló közül több mint 16 000 meghalt a tengeren vagy nem sokkal a partraszállás után.

A kivándorlás kálváriájáról szivárogtak haza hírek, ám ez nem vette kedvét az utazásra készülőknek.  

A legtöbb kivándorló csak keservesen tudta összeszedni az útiköltségre valót, és emiatt egy családból gyakran csak egy-két személy tudott útra kelni. 

Fordulópont

A kolerajárvány jelentette szenvedés után a természet mintha 'megkegyelmezett' volna az országnak: a következő évben végre jó volt a burgonyatermés!

A kormány új törvényeket iktatott be, melyekkel törölték az éhínség miatt felgyülemlett adósságokat. A kivándorlás megállt, újra gyarapodni kezdett a lakosság. Bár az elkövetkező években a burgonyavész olykor-olykor elpusztította a termést, de a helyzet közel sem volt annyira rettenetes, mint amikor az egész ország az éhínség tragikus éveiben elvesztette lakosságának több mint egynegyedét.

Máig érezhető hatás

Az ír lakosság szétszóródott a világ különböző részeire. Csak az Egyesült Államokban több mint 40 millióan mondják magukat ír származásúnak - többek között a Kennedy család vagy Henry Ford ősei is Írországból érkeztek az éhezőket szállító hajók egyikén.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!