Számtalan okból hazudhatunk, és nem is minden hazugság valóságos “bűn”, gondoljunk itt a kegyes hazugságokra. Sokkal kellemesebb azt mondani egy hozzánk közel állónak, pl. szüleinknek: “ez a ruha elég jól áll”, mint azt, hogy “pocsékul nézel ki ebben”, és közvetlenül egy “színház látogatás” előtt nem is lenne sok értelme.

Különféle felmérések tanulsága szerint a modern életformák kialakították a maguk új hazugságait is, melyek közül egy brit felmérés szerint a leggyakoribb a:
- "Nincs térerő”,
- "Jól vagyok”,
- “Remekül nézel ki!”,
- “Örülök, hogy látlak”,
- “Majd hívlak!”.

A “Nincs térerővel” rokonértelműek a következők: “Nem voltam bekapcsolva”, “Nem láttam az sms-ed”, vagy a “Valamiért nem kaptam meg az emailod”, illetve a “Majd hívlak” hazugság megfeleltethető a “Majd rádírok”-nak is. A “Jól vagyok” hazugságot az angol rangsorban kissé hátrébb sorolva követi a “Beteg vagyok”. A tengerentúlon a hazugságok listája kicsit másképpen alakul, megjelenik az “Igen, értem, uram!”, a “Nem hazudok”, illetve a “Semmi probléma”, és a “Nem tudom” is felbukkan.

Az élet különböző területein különféle hazugságok bukkannak fel, másképpen és másról füllentenek a szülők, a gyerekek, a partnerkapcsolatban élők. Mindannyian ismerjük, hogy ha répát eszünk, akkor megtanulhatunk fütyülni, és ha hazudunk, akkor puha lesz az orrunk. A szülő úgy mondja: Fifike a törpeuszkár jól van a többi kutyussal a kutyaparadicsomban. Az ajándékot a Mikulás hozza és a Jézuska, sőt bár ezek tudományosan fogalmazva “valótlan állítások”, de igen erősnek éreznénk, ha ezeket valaki így is emlegetné.

Partnerkapcsolatban a leggyakoribbak a következők: “Szeretlek”, “Hiányoztál”, “Nagyon ízlik”, “Jól nézel ki”, illetve ezek megfelelői, “csak rád gondolok”, “ez a ruha tetszik”, “nincs nagy feneked”. (Ez utóbbi viszont lehet, hogy a közeljövőben megváltozik, mert egyre divatosabb a nagyobb fenék, így várható, hogy az elvárt megjegyzés átalakul úgy: “elég nagy és formás a feneked”.)

A munka világában más hazugságok bukkannak fel, mert valójában sosem fogunk “jó alaposan” beolvasni a főnöknek, és mi magunk sem vesszük komolyan azt a megállapítást, hogy “engem nem a pénz érdekel”, vagy “nem minden a karrier” - főleg ha már régóta nem emeltek a fizetésünkön, és még mindig méltánytalan munkakörben vagyunk. Az élet minden területe kitermeli a maga hazugságait, aminek mi “természetesen” csak az áldozatai lehetünk, ilyenekkel találkozunk: „Lerohadt a szerver”, “Óriási volt a forgalom”, “Csak két sör volt”.
De vajon arra a kérdésre, hogy “Ön szokott hazudni?“ a gyakrabban füllentők hogy felelnének?