Lapozzon bele a digitális Zöld Újságba! Már megint egy átlagosnak induló állatkísérletből született elképesztő eredmény. A tudósok az állítják, hogy agyunk nem különbözik a többi szervünktől: ahogyan a kemény munka nyomot hagy kezeinken, úgy hagy nyomot a gondolkodás elménken, s ha sokat használjuk, bizony idő előtt elkopik.
A történet még a ’60-as években kezdődött. Ekkor patkányokon végzett kísérletek bizonyították, hogy az ingergazdag környezetben élő állatok agya egészen különbözött, sokkal komplexebbé vált, mint az egyszerű, unalmas helyen élő társaiké. Az új ingerek hatására nem csak az agysejtek száma emelkedett meg, de a terület nélkülözhetetlen energia utánpótlását szállító vérellátása is fokozódott. Ezt a kísérletet gondolták tovább amerikai orvosok.
A vizsgált patkányokat három csoportba osztották. Az első csoportot fokozott koordinációt, a másodikat fizikai erőfeszítéseket igénylő környezetbe helyezték, a harmadik csoport semleges közegbe került. Az eredmények alapján az első csoport tagjai drámai mértékű fejlődést mutattak az agy koordinációt irányító területén.
Ez még nem adott új információt, csak a régi tézist bizonyította, miszerint ingerekre mindenképpen szükségünk van agyunk megfelelő fejlődéséhez, de ekkor merült fel a kérdés: mi történik, ha túlzottan erős, nagymértékű, állandó ingerhatás éri elménket?
A legújabb kutatás során az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy a túlzott és állandó ingerhatás kimondottan káros az agyra. Úgy tűnik a gondolkodás folyamán keletkező vegyi anyagoknak ez esetben nincs elegendő idejük az agyból történő megtisztulásra, s valóságos méreganyagként károsítják azt.
Vizsgálataikban olyan férfiakat követtek nyomon, akik relaxációs technikák elsajátításán fáradoztak, sikertelenül. A kikapcsolásra való képtelenséget a vizsgálat egyértelműen azzal magyarázta, hogy a résztvevők maguk sem voltak tudatában gondolataik folyamatos áramlásának.
De a nők megint csak előnyben vannak! Ismert tény, hogy a nők gondolkodása jelentősen eltér a férfiakétól, az agy más területeit használják e célra. Ez a különbség a magyarázata a másik „nagy” felfedezésnek, miszerint a férfiak agya sokkal gyorsabban öregszik, mint a nőké. A vizsgált férfiak 45 éves korára a figyelmük fenntartásának ideje és emlékező képességük is csökken. Ezzel párhuzamosan az agy, komplex gondolkodásért felelős részének mérete – amely azelőtt jóval nagyobb volt, mint az azonos korú nőké – hölgyekével megegyező nagyságúra csökken.
Ezek után a tudósok már biztosan állították azt is, hogy miközben minden testrészünk pihen alvás közben, agyunknak nem adatott meg ez a lehetőség a kikapcsolásra. Elménk éjszakánként is fokozottan üzemel, s álomképek formájában közvetíti gondolataink kivetítését. Ez a műsor különösen stresszes, túlhajszolt személyek esetén lelkileg meglehetősen megterhelő is lehet – rémálmok formájában.
Az évek folyamán bekövetkező agyi veszteségek csökkentésének egyértelmű módja a relaxációra való képességben rejlik. Ehhez az első és legfontosabb tudomást szereznünk a fejünkben rendszerint önkéntelenül is zakatoló gondolatokról. Ezután következhet a technika, melyet elsajátítunk annak érdekében, hogy képessé váljunk gondolataink akaratlagos irányítására, kikapcsolására is.
Vélemény:
Úgy tűnik, ez már megint egy régóta közismert tény új köntösben való tálalása, kissé áltudományos megközelítésben. Nem vagyok orvos, de azt biztosan tudom, hogy az agyunk gondoskodik a neki megfelelő pihenőidőről, mégpedig az alvásidőnk jelentős részét kitevő NREM fázisban, vagyis a mélyalvás állapotában. Ekkor mennek végbe szervezetünkben a nélkülözhetetlen regeneráló folyamatok, amelyek természetesen az agyunkat is karbantartják. Az álomképek, amelyekre az orvosok hivatkoznak (REM fázis) csak viszonylag rövid ideig, kb. negyedóráig tartanak, és periodikusan visszatérnek. Egy nyolc órás alvás során csak kb. két órányit álmodunk, és hat órát töltünk mélyalvásban, teljes pihenésben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy semmi értelme a relaxációnak - nagyon fontos lehet a mindennapi stressz levezetésében. De nem kellene összekeverni a stressz okozta agykárosodást (amely valóban létezik), a gondolatok áramlásával. Attól még senki sem lett öregebb, szenilisebb, hogy folyton „járatta az agyát”. Viszont ha valaki nem tudja levezetni a feszültséget, nem tud kikapcsolódni, és az éjszakai pihenés során a fenn említett dolgok miatt nem jut el a mélyalvás stádiumába, valóban egyre rosszabbul fog teljesíteni. De mi köze van ennek a gondolkodáshoz?
