Home » Egészség - Életmód

Unokáimnak és mások unokáinak

2005. május




Egy rendhagyó könyvajánló

A legérdekesebb meséket nagyapámtól hallottam. Nem könyvből mesélt, és egyetlen történetét sem kezdte úgy, hogy hol volt, hol nem volt. Valamennyit az élet szülte, és amint alkalom kínálkozott, tovább adta nekem, nekünk – írja Nagy Bandó András a Madarak tolláról címő, most elkészült gyermekkönyvében. A népszerő író-humorista tollából a saját gyermekkora rajzolódik ki. Egy olyan nyugodt világé, amilyenre legföljebb csak vágynak a gyerekek.

- Ha az ember nem tudná, hogy ki írta a verseket, azt gondolná, egy Weöres Sándor kötetet olvasgat. De fölfedezni benne Petőfit is.

- Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk ki, mondják. A humoristák Sándor Gyuriéból, a gyermekverseket írók pedig Weöreséből. A Petőfi naptár címő vers pedig eleve a szépséges Szeptember végén címő gyöngyszemét „használva" született. Tehát nem véletlenül, mivel nem csak a gyerekeknek, de a szüleiknek is írtam a kötetet.

- Az ajánlásban azt írod, „unokáimnak és mások unokáinak". Egy unokádról tudunk.

- Az ajánlásban ott a remény is, hogy lesz még unokám, és ha lesz, ez a kötet neki is szól majd. Valóban, „vér szerinti" unokám eddig csak egy született, de Béla, a fogadott fiunk is családot alapított, és gyönyörő fiuk lassan már másfél éves.

- Amikor legutóbb beszélgettünk, a gyermekkönyvről hallgattál.

- Ez is azt mutatja, milyen kiszámíthatatlan egy íróember. Nem azt kell megírnom, amit elterveztem, hanem azt, amihez tollat kapok a kezembe.

- Ezek szerint félretetted az Álmodott szerelmeim, és a nyelv kapcsán íródó, már megkezdett kötetekető És az Öregedésem naplójaő

- A számítógép elbírja, de az őszi esős időszaktól kezdve megint elbújok, és fölváltva folytatom mindkettőt. Az öregedésem naplója pedig magától íródik, egyszer csak elővarázsolom.

- A könyv érdekessége, hogy a verseket a gyermekkorodat idéző prózával főzöd egybe, mintegy mesélve a versek születésének hátteréről.

- A próza és a vers együtt válik teljes történetté. Egy falusi fiú gyermekkora, egy ennél nyugalmasabb kor hangulata rajzolódik ki az egészből. Olyan, amilyenre most legföljebb csak vágynak a gyerekek, vagy – ami rosszabb – talán már nem is vágynak. Azt remélem, ha elolvassák a meséimet és a verseimet, legalább vágyni fognak egy ilyen világra, egy ilyen világba.

- Régebben írt verseidet egészítetted ki, vagy valamennyi most születettő

- Eddig írt verseimet nem gyerekeknek írtam, de a kötet ötven versét április óta szültem. Hat hónap magány! Fölért egy meditációs időszakkal. Nem foglalkoztam sem kabaréval, sem politikával, csak a versekkel. Szöszmötöltem, mint egy gyurmázó kisgyerek. Belefeledkeztem a játékba. Most meg alig várom, hogy más gyerekek összegyúrják, amit formáztam, és ők is megformázzák belőle a maguk figuráit.

- Megfordult-e a fejedben, hogy a verseidet megzenésítsékő

- Bródy Jánosnak és Halász Jutkának is elküldtem a kötet anyagát, de egyelőre nem kaptam választ tőlük. Viszont a Szélkiáltó együttes 30 éves lett, és a gyerekeknek írt CD-jükre a verseimből énekelik föl a dalokat. Talán novemberre el is készülnek vele.

- Mondd, valóban olyan gyerekkorod volt, amilyenről a verseidben és a prózádban írsző

- Most már olyan… Pontosabban olyan volt, de ötven év távlatából annál is szebbé változott. Messziről jött és távoli időből érkező ember „azt mond, amit akar". Minden sorom igaz, és mégis valamennyi mese. Szegényen éltünk, de tiszta ruhában, szobákban, néha szőkösen és boldogan.

- Úgy tőnik, alig vettél vissza a tempóból. Talán attól félsz, hogy befejezetlen dolgokat hagysz magad utánő

- Nem halt még meg olyan ember, aki előtte azt mondta volna: rendben van, kedves kaszás, mehetünk, mindent befejeztem. Amíg egészséges az ember, mindig alkotna valamit.

Ez életünk velejáró kényszere. Én sem félek, inkább reménykedem, hogy az elképzelt és megtervezett dolgaim elkészülhetnek. Ha ebben bármi megakadályoz, az a csonka életmő lesz a teljes életmővem.

- Továbbra is sportolsz, néha alig hiszem, amit a sportteljesítményeidről hallok.

- Pedig igazak. Alig van nap, amikor nem teniszezek, de olyankor meg futok. Ha pedig Batyu vizslánk kérdő szemébe nézek, akkor is elviszem futni, ha már túl vagyok a teniszen. Emellett esetenként foci, nyaranta úszás, telente síelés. Amíg nem roggyanok meg, ez már így is marad.

- És minderről tudnak az orvosaid iső

- Azt még látták, hogyan röpülök egy-egy elveszettnek hitt labdáért. Nálam nem alakult ki a betegségtudat, én egészséges ember vagyok, akinek mellesleg pacemaker szabályozza a szíve ritmusát.

- Örökké dolgozol. Nem lehet túl könnyő veled együtt élni…

- A világot mindig is az ilyen nehéz emberek vitték előre, és ha ezt tudja és megérti a feleségem, könnyebben visel el. Nekem pihenés volt az írás, nem vágytam sehova. ő gyakran unokázott, aligha vágyhatott volna arra, hogy ennél jobb helyre utazzon.

- Mondd, András, jó érzés végre nagyapának lenniő

- Furcsa íze van. Tulajdonképpen a lányom boldogságának örülök. Annak, hogy megélhette végre, milyen anyának lenni. Ha felnőnek az unokák, és már beszélgethetek is velük, remélem, örülhetek az ő boldogságuknak is. Ignácz Bea

 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player





Figyelem!