Nézd meg melyik "belső én" irányít most Téged!

Úgy gondolod, hogy jól ismered önmagad? Személyiséged minden rejtett tulajdonságával tisztábban vagy? Hidd el, tévedsz! Hangulatunk folytonosan változik, annak megfelelően, hogy éppen melyik énünk aktivizálódik, és játssza a főszerepet. Az alábbiakban négy ilyen belső ént mutatunk be (a pszichoterápiában ezt tudat alatti személyiségnek hívják), amilyen mindegyikünkben lakozik. Ezek valójában különböző energiák, de igazán önálló személyiségként viselkednek bennünk.

Válasz egy képet, ami per pillanat a legjobban tetszik és nézd meg ki irányít most téged belülről!

 


1. kép: A felügyelő
A felügyelő azon tekintélyes személyeknek — szülőknek, tanároknak, papoknak stb. — a belső vetülete, akikkel gyermekkorunk folyamán találkoztunk. Magunkévá tettük a szabályaikat, az értékeiket, és bűntudatunk van, ha nem ezek szerint élünk. Olyan ez, mintha egy szülő bújna meg bennünk, aki ügyel arra, hogy ne keljünk ki magunkból, és ne viselkedjünk helytelenül. Ha mégis megtesszük, jócskán meg is büntethet. A felügyelőnek nagyon határozott eszméi vannak arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Álláspontja merev, és ítélkezik a többiek felett is, és bármi fenyegeti a gyermeket, akinek a védelme a felügyelő feladata, az kiváltja a haragját.

2. kép: A gyermek
Mindegyikünkben lakozik egy gyermek, noha sokan jól elrejtik. Ez a gyermek képviseli a sebezhetőségünket (éppen emiatt rejtik el az emberek) és hajlamunkat az érzésekre meg a játékosságra. Mindenekelőtt arra van szüksége, hogy szeressék, megnyugtassák, és hogy biztonságban érezhesse magát. Olyan azonban, mint a kisgyerekek, nem jól fejezi ki magát, és nem mindig tudja megmondani, hogy mit is akar. A sebezhetőségünk védelmére (hogy elkerüljük a bajt) a felnőtté válás folyamatában mindnyájan egy másik tudat alatti személyiséget fejlesztettünk ki...

3. kép: A hízelkedő
A hízelkedő az a részünk, ami bármit megtesz azért, hogy szeressék. Semmilyen formában nem viseli el a kritikát, mindig kész arra, hogy megbékítsen, hogy kedvességgel leszereljen. Valójában azt akarja, hogy mindenki szeresse. Hosszú gyakorlatot szereztünk a hízelkedésben, amikor kicsik voltunk: neveltetésünk nagy része abból állt, hogy tanáraink kedvére cselekedtünk. Ugyanezt tettük később a munkaadónkkal, a barátnőnkkel, az embereinkkel. Sok trükköt megtanultunk arra, hogy népszerűek lehessünk, és ha mégsem lenne hatásos egyik sem, kétségbeesünk, mert az egész magunkról alkotott képünk ahhoz kötődik, hogy mások mit gondolnak rólunk.

4. kép: A „hajcsár”
A hajcsár az, aki arra hajt minket, hogy mindig többet érjünk el: nagyobb gazdagságot, több sikert, nagyobb hatalmat, szebb külsőt stb. Ez az a tudat alatti személyiség, akinek a hajtóenergiája táplál minden munkamániát, ennek hatására jelentkezünk önfejlesztő tanfolyamokra, büntetjük a testünket a tökélyre törekvés jegyében. Ez a belső vetülete minden iskolai bizonyítványnak, értesítésnek (Keményebben kell dolgoznod...) és szülői biztatásnak, hogy vigyük valamire az életben. Két szövetségese van a pszichológiai hátterünkben: a maximalista és a kritikus. Ez a három belső énünk kergethet minket az őrületbe, vagy betegíthet meg azzal, hogy állandóan a nyakunkon ül, és egyre nagyobb erőfeszítésre sarkall, hogy elérjük lehetetlenül magasra tett mércéjüket. Mi meg ehhez sosem vagyunk elég jók... Különösen a belső kritikus az a hang, ami állandóan ott motoszkál a fejünkben, és mindig ítélkezik felettünk - mindig úgy találja, hogy akarunk valamit. Ő a felelős az alacsony szintű önbecsülésért, mert folytonosan hátrányunkra hasonlít össze minket másokkal, valamint a depresszióért is.

 

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!