Naponta legalább 10-szer megtörténik mindenkivel!

Az érzelmi játszmák megrontják a bizalmat, az őszinteséget, ezért fontos azok megismerése és leleplezése. Az egyik leggyakoribb játszma az érzelmi zsarolás.


Az érzelmi zsarolás során a saját akaratunkat érvényesítjük a magunk vagy a mások érzelmeinek manipulálásával. Az érzelmi zsarolást táplálja a visszautasítástól való félelem. Az ember el akarja kerülni a nyílt „nem”-et, nem tud őszintén kérni – zsarolással biztosabbnak tűnik az eredmény. Egy másik ok az elfogadás hiánya, vagyis az ember nem tudja elfogadni, ha valamit nem kap meg, amiről úgy gondolja, hogy szüksége van rá. A harmadik tápláló hatás a szülői minta. Ha az ember azt látta otthon, hogy a szülei is így kommunikáltak egymással, illetve vele, (pl. megvonták a szeretetet, figyelmet, érzelmeket, ha nem teszi, amit a szülő akar), akkor megtanulja ezen a módon kifejezni magát. Az érzelmi zsarolás alapja összefügg azzal a tiltással, hogy „ne kérd, amire szükséged van”, „ne fejezd ki nyíltan az igényeidet”.

Az érzelmi zsarolás hat fázisa

1. Követelőzés
Az igény kifejezése történhet nyílt vagy rejtett formában, miközben a követelő érzékelteti, hogy a másik jobban tenné, ha teljesítené a kérést.
2. Ellenállás
A másik fél nem akarja vagy tudja teljesíteni a követelést. Megjelenik az ellenállás a zsarolóval szemben.
3. Érzelmi nyomás
A zsaroló próbál hatni a másikra, megtörni az ellenállást.
4. Fenyegetés
A zsaroló büntetéseket és szankciókat helyez kilátásba.
5. Behódolás
Az áldozat beadja a derekát.
6. Ismétlődés
Ekkorra az áldozat megerősítette a zsarolóban, hogy a módszer működik.
Az érzelmi zsaroló azt hiszi, hogy a nyílt kérés kockázatos. A kérést a másik tolakodónak vagy erőszakosnak élheti meg, pedig éppen a zsarolást éli meg annak az áldozat. A nyílt kérés azért is kellemetlen a zsaroló számára, mert ezáltal beismeri, hogy valamire szüksége van, amit nem tud egyedül megoldani. A zsaroló ezt is szeretné elfedni az érzelmi zsarolással. Attól fél, hogy így kiadja magát és a másik majd visszaél vele.

Az érzelmi zsaroló négy fő típusa

1. A büntető
A zsaroló büntetéseket helyez kilátásba. Ilyen lehet például: „ha elhagysz, nem láthatod többé a gyerekeidet”, „ha visszamész dolgozni, elhagylak” stb. Ha az áldozat a sarkára áll, a zsaroló beválthatja ígéretét, ha behódol, akkor viszont megveti saját magát emiatt, és „megfullad” a helyzetben. A duzzogás és a halogatás is a tipikus reakciók közé tartozik. A büntető fél gyermeki szerepbe szeretné lenyomni a másikat, tehetetlenné tenni.

2. Az önbüntető
A zsaroló ezen típusa azzal fenyegetőzik, hogy magában tesz kárt. Azt mondja például, hogy: „ne vitatkozz velem, mert rosszul leszek, vagy depressziós leszek, vagy elkezdek inni, vagy drogozni fogok, vagy netalán megölöm magam”. Ez a típus szereti a hisztérikus jeleneteket, gyakran önállótlan, erősen függ a társától. Az önbüntető magától megy gyermeki szerepbe, az áldozatnak kell őt megmenteni, megvigasztalni.

3. A szenvedő
A zsaroló nem nyilvánítja ki nyíltan az igényeit, hanem gyengének, szenvedőnek mutatja magát, lefelé görbül a szája; a környezet az oka a bajának, de a megoldást is onnan várja. Szenvedését némán vagy hangos szóval fejezi ki, amivel a másik félben bűntudatot kelt. A zsarolót az nyugtatja meg – látszólag –, ha megkapja, amire vágyik.

4. A mézesmadzag-húzogató
A zsaroló fűt-fát ígér, ha megteszi a másik, amit szeretne. Az ígéretei azonban légből kapottak és sokszor irreálisak.

Az érzelmi zsaroló a környezete gyenge pontjaira utazik, ezekbe akad be a horog, amit kivet. A leggyakoribb ilyen pontok: a félelmek, a túlzott kötelességérzet és a bűntudat. A zsaroló úgy állítja be, hogy a másik fél az önző, a makacs, a merev és az értetlen.
• Félelmek – a zsaroló tudatosan vagy tudat alatt érzi, mitől félünk, és arra építi a stratégiát (pl. félelem az elhagyástól, megvetéstől, haragtól, szeretet megvonásától stb.).
• Kötelességérzet – a zsaroló hivatkozik valamire (pl. egy múltbeli szívességre), ami miatt kötelesek vagyunk megtenni, amit kér. Lekötelezettnek tekint minket, de a kérése aránytalan az ő korábbi tetteihez viszonyítva. Szülő ilyen kérése lehet: „gyerekkorodban mindent megtettem érted, ezért most neked kell gondoskodni rólam, velem kell maradnod” stb.
• Bűntudat – a zsaroló minden bajáért a másikat okolja, ezzel próbál bűntudatot kelteni. (Pl. „miattad veszítettem el a pénzem, a munkám”, „miattad iszom, drogozom” stb.)
Az érzelmi zsaroló abban a hiszemben él, hogy ő rendben van, a probléma az áldozatnál van. A patologizálás során a zsaroló kijelenti, hogy a másik nem normális (pl. neurotikus, idegroncs), ezért nem teljesíti az ő kéréseit. Senki sem szereti, ha nem tartják normálisnak, az áldozat pedig azonnal felszabadul a címke alól, amint teljesíti a követelést – legalábbis a következő kérésig. Mindezen felül a zsaroló gyakran szövetségeseket keres, hogy nagyobb nyomást gyakorolhasson.

Az áldozat kapcsán fontos tudatosítani, hogy ő is belemegy a játszmába. Önmagán kell változtatnia, hogy megszabaduljon zsarolójától. Meg kell tanulnia nemet mondani, elviselni a konfliktusokat, a konfrontációt, kijelölni az egészséges én-határokat.

Váradi Tibor

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!