Ragasztott hús. Ez igaz?! Még a legelvetemültebb húsevők is felkapják a fejüket, ha megtudják, hogy egy csomó „kedvenc” már ilyen technológiával készül. És mindez legális. Csak sajnos a fogyasztókat felejtik el tájékoztatni, hogy mit is kap a pénzéért.

husi
Jó ideje hallani arról, hogy az igen romlékony sertés- vagy marhavérplazmából készült thrombin enzimet húsok ragasztására használják. És mindez legális, hiszen nem tiltott sem az enzim, sem az eljárás. Csak sajnos a fogyasztókat felejtik el tájékoztatni, hogy mit is kap a pénzéért.

Miről ismerjük fel?

A boltokban többfajta vékonyra szeletelt sonkával találkozhatunk. Ezek általában az olcsóbb árfekvésű termékekhez tartoznak, így sokak számára vonzó. De az ár nem minden! Ha alaposabban megnézzük a szeleteket, akkor találhatunk köztük olyanokat, amelyek többszínűek egy szeleten belül, és a rostok szerteszét futnak. Ez biztosan ragasztott hús.
Német dokumentumfilmesek jártak utána a ragasztás tényének és veszélyeinek. Találtak olyan sonkát is, ahol egyetlen szeletben három különböző sertés DNS-ét mutatták ki! Ez tulajdonképpen a fogyasztók megtévesztése, hisz a gyártók a termék címkéje szerint igazi sonkát kínálnak. Több sertés húsát összekeverve olyan állagot és megjelenést hoznak létre, hogy mi vásárlók azt hisszük, egyetlenegy sertés sonkájából leszelt szelethúst kapunk.
Nem csak Európában divat a húsragasztás. Az USA-ban is alkalmazzák a módszert vörös húsoknál, szárnyasoknál, sőt a halaknál is. A lazacot is gyakran ragasztják.

Gyanús óriás szeletek

Ha egy étteremben megörülünk annak, hogy milyen óriás szelet rántott húst tálaltak fel, nyugodtan gyanút foghatunk: valószínűleg több darabból készült.
A fogyasztóvédők az Európai Bizottságnál elérték, hogy az étlapon vagy a csomagoláson fel kell tüntetni, hogy „többféle húsrészt tartalmazó készítmény”. Ez Magyarországon is így van, de nemigen találkozunk ilyen apró betűs résszel.

Hogyan készül?

A húsragasztás ma már rutin-munka: néhány órán át thrombinnal átitatva állni hagyják a nyesedékhúst, amelyből a végén egy egyben kilapítható hússzelet lesz. Másik módszer, ha a húsdarabkákat összekeverik thrombinnal, majd a vágyott alakzatra összenyomva fóliába tekerik, és egy órán át szobahőmérsékleten pihentetik. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a húsdarabok összeálljanak.
A ragasztó enzim megváltoztatja a húsfehérjék szerkezetét, oly módon, hogy molekulán belüli és molekulák közötti kovalens kötéseket hoz létre.
A gyártók szerint az enzim az egészségre nem ártalmas. Ezt akár el is hihetjük. Ám etikus-e hogy darabkákból, cafatokból áll össze az EGÉSZ, és mi erről nem is tudunk?!
Tudjuk, hogy a nyers húsok tartalmaznak mikroorganizmusokat, tehát nem sterilek. A ragasztó enzim alkalmazása során tovább nő a baktériumok elszaporodásának esélye, mert a ragasztási folyamat szobahőmérsékleten megy végbe.
Az élelmiszeripar számára a ragasztó enzim használata előnyös, hiszen az olcsó húsnyesedékből látszólag értékesebb hús állítható elő, alacsony befektetéssel. Vagyis nagyon nyereséges! A kisebb fogyasztói árnak köszönhetően a termék szélesebb réteghez jut el, hisz manapság a többség az akciós, olcsó termékeket keresi.
A húsüzemekben dolgozók komoly veszélyeknek vannak kitéve, mivel pl a ragasztó enzimek fehérjék, így ezek potenciális inhalációs allergénnek tekinthetők.

A ragasztott hús ténye is egyértelműsíti: teljesen ki vagyunk szolgáltatva az élelmiszeripar, az élelmiszer-gyárak lelkiismeretének. Vajon van nekik?

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!