Frankfurt – Kelsterbach


bál2– Azannya! Hogy megy az idő –, jegyeztem meg, mikor elolvastam a meghívót a bálra. De csak azért, mert már két éve nem volt jótékonysági rendezvény a Frankfurt környéki magyar közösségekben. Frau Müller, aki szintén a levélszekrénynél állt, nem értette, mit mormolászok. – Nem csoda, hisz magammal csak magyarul társalgok; meg különben se tudom, hogy mondják németül, hogy „azannya!”


Október 24-én már korán elindultam a bálba, s pontosan hatra meg is érkeztem a kelsterbachi Jézus Szíve templomba. Ott, a felszentelt falak között, a magyar operett napja ellenére, Bálint Natália keszthelyi szoprán énekesnő szakrális dalokat adott elő.
A mise után a buszmegállóban – már sötét volt – átvettem a bálozó kabátom, s csak aztán mentem át a Fritz Treutel Halléba, ahonnan már kihallatszott az újvidéki zenészek talpalávalója.
Először a nyüzsgő teremben megkerestem Nagy József urat, a jótékonysági bál szervezőjét és rendezőjét, aki már évtizedek óta azon szorgoskodik, hogy egyben tartsa a Frankfurt környéki magyarok és az otthon kapcsolatát.
Elmondta, hogy idén a tombola teljes bevételét a Péterfy Sándor utcai kórház Dr. Vass Mária főorvos vezette onkológia osztályának juttatják. Tán ezért is vették a bálozók a sorsjegyet, mint a cukrot, mert tudták, nemes célra megy az ára. Meg azért is, mert jó lenne valami gazdag ajándékot nyerni. Később elhívták az idős urat, én meg rögvest felkerestem a büfénél a tésztás részleget, ahol békésen mosolyogtak a tepsiről a rétesek. Ott egyik se nézte le nagyképűen a szomszédját csak azért, mert te mákos vagy, te túrós, te meg káposztás, de én meg tökös vagyok.
Gaál Éva cukrászmester az újbudai Trófea Grillben egy hét szabadságot vett ki, csak azért, hogy itt süsse meg frissen a rétest, pár szakajtó pogácsával együtt.
Közben Toll Gyula újvidéki prímás szünetet vezényelt, mert a színpadon Somogyi Enikő lelkész megnyitotta a műsort.
Aztán bejött a két humorista, Aradi Tibor és Varga Ferenc József, s a szünetig csak nevetett a közönség, s ezt jószerint csak inni, s levegőt venni hagyták abba.
A szünetben mint az őskeresztények, összegyűltek a dohányosok, de ők bagózhattak a teraszon, s nem kellett lehúzódniuk a római katakombákba. Én a büfében ettem egy tárkonyos levest, míg mások gulyást kanalaztak. Mivel a belügyminiszter úr sose volt katona, nem engedélyezte a gulyáságyú bevetését, ezért Tamás Attila pattantyús, illetve szakács, kivételesen kondérban főzött.
A tombolás asztal előtt zajlott az élet. A szerencsések jöttek a nyereményt beváltani, vagy éppen új tombolát vásároltak. Sok volt még a nyeremény, amit a magyar és német cégek, s szolgáltatási egységek ajándékoztak.
A jó cél érdekében a Zöld Újság szerkesztősége  három darab, egy-egy éves előfizetést ajánlott fel. A szerencsés nyertesek:
Leblanc Győző -Tóth Éva,  Berecki Róbert, Szoldán Katalin, Mihályfi Péter Csaba.

Szünet után Bálint Natália mégiscsak megtisztelte a magyar operett napját, mert ilyen csokorból énekelt népszerű áriákat. Programzárónak Karakas Zoltán, erdélyi dudásművész, muzsikájával hazai tájakra varázsolta a hallgatókat.
Mikor befejeződött a műsor, Nagy József úr bejelentette, hogy elfáradt, s korára való tekintettel visszavonul. A közönség hálás tapssal köszönte meg a hosszú évekig végzett önzetlen munkáját.

Utóirat: másnap éppen a beszámolót írtam, mikor felhívott Nagy úr, s örömmel közölte, hogy az onkológiai osztály részére egymillió forint gyűlt össze.
Azt hiszem ezután, nincs mit írni.


Kisslaki László

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!