Görcsoldó hatású, főleg a hasnyálmirigy, a gyomor és az epehólyag területén, de csillapítja a fejfájást, és jó az arcüreg problémákra is.

A kenőcs (Bingeni Szent Hildegárd receptje) jótékony hatását a gyomorra, belekre, lépre, hasnyálmirigyre, májra és epére fejti ki. A kenőcs a mellkasba bedörzsölve meghűléses panaszok esetén is alkalmazható.
A kenőcshöz az év folyamán bármikor gyűjthetünk tűleveleket, de tavasszal, a zsenge, világoszöld hajtások sokkal koncentráltabban tartalmazzák a hatóanyagokat. Bármilyen fenyő alkalmas a célra (de az eredetei recept lucfenyő rügyet ír).

Elkészítése: Aprítsuk fel a fenyő zöld tűleveleit és kérgét, és lassú tűzön, lefedve, addig főzzük, amíg lágy, pépes állagú nem lesz. Ha nehezen puhul, egy kevés vizet önthetünk alá. Vegyük le a tűzről, és adjunk hozzá annyi friss vajat, sertészsírt vagy gyógyszertárban kapható glicerint, hogy könnyen kenhető legyen, és keverjük el egyenletesen. Ha nagyobb darabkák vannak benne, turmixgéppel is pépesíthetjük. A kész kenőcsöt jól záródó edényben tartsuk a hűtőben.A balzsam színe a világos sárgás-zöldtől a sötét barnáig változhat, attól függően, hogy milyen fajta fenyőből készül. A zsengébb levelek természetesen világosabb pasztát adnak

Felhasználási javaslat: A gyógykenőcsöt napi 2-3 alkalommal használjuk a bőrre kenve vagy borogatás formájában. Először a szív környékét, majd pedig a szegycsont és a köldök közötti részt masszírozzuk be vele. Fejfájás esetén a homlokunkat, halántékunkat kenjük be vele. Arcüreg, orrmelléküreg problémák esetén pedig az orrhegyre vigyük fel a kenőcsöt.

 

 

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!