Az ifjú nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Nyár van, talán nem igazán a belső elmélyülés ideje. Mégis most, amikor nyitottabbak vagyunk a világra és mások iránt, esetleg nem hiábavaló a kérdés: ki, mit gondol maga felől, milyennek látja önmagát. Amúgy meg, mindennapos gondok hajszolnak bennünket önértékelési csapdákba, és hajlamosak vagyunk más szemüvegén át látni magunkat.

Névtelen-1
Szakemberek mondják: az ember különleges lelki szerkezetű lény, elég sok eszközzel bír ahhoz, hogy egyensúlyt találjon a hétköznapokban. Egyik ilyen hatékony eszköze az álmodozás, a képzelet szabad szárnyalása minden tilalom és akadály nélkül, a lélek belső termeiben.

Mégis, mit képzelsz te magadról? Ismerős a régi kérdés. Meggondolatlan kijelentésünk, viselkedési problémáink láttán, már-már elviselhetetlen stílusunk miatt förmedt ránk anyánk, apánk, vagy valamelyik tanárunk. Hol jár az eszed! – ez a mondat is ismerősen csenghet. Én akkor kaptam ezt anyámtól, amikor kicsit lelassult a kezemben az éppen aktuális tennivaló, s tekintetem a távolba meredt, s érzékszerveimmel, belső énemmel egy egészen más dimenzióban jártam. Idővel aztán sikeresen le is törték bennem azokat a nagy ívű képzelgéseket, „vadhajtásokat”, amelyek akadályok százait eltaposva repítettek volna az áhított cél, vágyott élet felé.
A Vörösmarty Mihály Laurához írt verse is a merengést, mint rossz, félrevezető utat jeleníti meg: Ábrándozás az élet megrontója, Mely kancsalul festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír, gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, s nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

 

 

Mostanában pedig sokfelé forrásból halljuk azt, hogy: az vagy, az leszel, amit képzelsz magadról, amit megálmodsz magadnak. Merj álmodni! Akkor, hogy is van ez? Szüleink, az elődök talán azt gondolták, aki a napi realitások talaján marad, kevesebb akadályba ütközik? Ma már ezt nem tudhatjuk. Mindenesetre a pszichológia, a lélek szakirodalma tele van a képzelet fontosságáról készült tanulmányokkal, a képzelet teremtő erejéről, mint előrevivő, segítő módszerről több ismert szakértő megnyilatkozott már.
Müller Péter egy mesterkurzuson mondta: Csak amit belül megteremtettél magadban, az jöhet létre kívül. És valóban nincs okunk kételkedni benne, hiszen bármit szeretnénk elérni, nyilvánvalóan először gondolunk rá, belső képernyőnkre vetítjük. De nem mindegy, hogy hogyan, milyen érzelmi töltéssel. Mint elérhető, feldolgozható célt látjuk magunk előtt, vagy „úgy sem vagyok képes rá” negatív töltettel vizualizáljuk azt.
Dr. Domján László orvos, agykontroll oktató két évtizede az elme teremtő erejét oktatja és azt mondja: Az emberi elme képes a gyógyításra is.
Emile Coué, a szuggesztiós módszereiről ismert, a múlt század elején élt francia gyógyszerész a pozitív gondolkodásról készült könyvében (Az elméd gyógyító hatalma) állítja:  Minden elképzelés, minden gondolat, ami betölt minket, meg fog valósulni, amennyiben ennek az elképzelésnek, ennek a gondolatnak a megvalósulása emberileg lehetséges.
És valóban, gondoljunk csak a sportolókra, akik általában nem úgy állnak a rajtkőre, hogy én most alulmaradok, nem tudok teljesíteni, hanem a kellő fizikai felkészülés mellé, a győzelemben való hit is megvan, képzelettel kellően alátámasztva, akkor annak csak siker lehet az eredménye.

 

 

Albert Einstein tudós-fizikus sem gondolkodott erről másként: A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot. Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek között mindig ott van a lehetőség.
A képzelet tehát óriási erővel bír az ember életében, hatalmas energiákat mozgat meg, amelyek létezését már sokan megtapasztalták.
A tény viszont megdöbbentő: bizony épp a saját magunkról elhitt kép és képzeletünk korlátai jelentik a legfőbb akadályt a vágyott cél előtt. KÉP-zelet: a képzőművészet különböző formái a képformálás, a vizualizáció különleges megjelenései az életünkben.  A színek, formák hihetetlen sokféle világa, a harmónia, a szépség, a stílusok, az ezernyi kifejezésmód teszi gazdaggá az ember életét. Nem véletlen hát, hogy lelki problémák terápiás gyógyítása során gyakran használják a festészet, a szobrászat eszközeit, szabad utat engedve az alkotói fantáziának, az elfojtott érzelmeknek, ki nem mondott indulatoknak, gondolatoknak.

 

 

A nyár talán még könnyűvé is teszi a képzelet szárnyalását. A fantáziálás, a merengés mégis csak könnyebb egy tóparton, egy parkban, vagy a diófa alatt, mint egy zárt szobában. S hogy mit képzelsz magadról?  Rajtad áll.

 

 

 

 

Tóth Katalin

 

 

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!