Nincs olyan ember, akinek ne lenne fája. Kedves fa, amelyről valamiért (valakiért) leesett, melynek környezetében kellemes élményeket szerzett.  Kedvenc, mert egyszerűen szép, mert csodálatos gyümölcsöt terem, vagy azért mert még a nagypapa ültette…. Mert mindig is szerettünk volna fát. Szeretjük, mert jó ránézni, mert megnyugtat, mert jó alatta megpihenni. Szép a levele, a gyümölcse, karcsú a törzse, megnyugtató az illata. Ezernyi ok, élmény köthet bennünket egy fához, amely létezésével örömet okoz/okozott életünk egy bizonyos részében, vagy egész életünk tanúja volt.

Vannak, akiknek születése alkalmából szüleik fát ültettek, vannak gyermekek, akik őseik sírja mellé szeretett fájukat telepítették. A balatonfüredi parti sétány fái neves emberek emlékét őrzik. A sétány névadója Tagore indiai költő is ültetett itt fát, ugyanis itt gyógykezeltette magát. Aztán Hamvas Béla író, filozófus gondolkodó, a politikus Gandhi, a magyar Nobel-díjasok és a nemrégiben elhunyt Cseh Tamás Kossuth- és Liszt-díjas előadóművész emlékére is ültettek fát tisztelői, alkotótársai a sétányon..

„…amikor a környezet pusztítása lassan megfordíthatatlan folyamattá válik, és lassú halált okozó öngyilkossággal ér fel, minden jó szó, ami a fáról elhangzik, aktuális politikai tettnek számít, hiszen mi más lehetne szebb szimbóluma a kíméletre, törődésre szoruló természetnek, magának a fenyegetett Életnek, mint a FA?„ - vallja Jankovics Marcell A fa mitológiájában.
És valóban: az elmúlt századok népi díszítőművészete tanúskodik arról, hogy milyen ősi szimbóluma volt mindig az embernek a fa: életfa-motívumok díszítették tárgyaikat, a párnákat, kelengyeládákat. Csontváry Kosztka Tivadar híres fája, a Libanoni cédrus a megmaradás jelképe, ég és föld üzenetét hordozó teremtmény, évszázadok viharával szemben. A fa tehát a korábbi időkben mindig nagy tiszteletnek örvendett.

Ezt a tiszteletet, ezt a tekintélyt kívánja megerősíteni a Magyarországon 1996-ban elindult szép kezdeményezés. Németországi példát követve az Országos Erdészeti Egyesület szervezte meg az Év Fája mozgalmat. Azóta minden évben középpontba kerül egy fa, melyre vagy matuzsálemi kora, terebélyessége, szépsége, kedveltsége, vagy a hozzá kapcsolódó legenda miatt szavaznak az érdeklődők.
Ez az esemény jó alkalom, hogy kicsit közelebb kerüljön ez a csodálatos növény az emberekhez, főleg a felnövekvő nemzedékhez. Ilyenkor sok érdekes kiadvány, népszerűsítő prospektus lát napvilágot, amely a fa és az ember évezredekben gyökerező kapcsolatát taglalja, a fák sokszínűségéről nyújt ismertetőt. 2012-ben a hazai ligeterdők egyik legkorábban virágzó fafaja, a zselnicemeggy került a figyelem középpontjába, de ezen kívül még közel kétszáz tanulmány és kiadvány jelent meg az akcióval kapcsolatosan. Milyen jó tudni, hogy nem kell, hogy a pusztulás, vagy visszavonhatatlan katasztrófa hívja fel a figyelmet a fák jelentőségére, hanem egy népszerűsítő törekvés által kerülhetünk közelebb a hársakhoz, fenyőkhöz, füzekhez, gesztenyékhez, platánokhoz, tölgyekhez…
2012-ben az Ökotárs Alapítvány hirdette meg – immár harmadszor – az Év Fája versenyt, melyre idén hatvan fát neveztek be családok, közösségek. A szakmai zsűri tizenhárom fát juttatott a döntőbe, amelyek közül a közönség nyilvános szavazással, online választhatja meg az év fáját. A döntősök közé idén is számos tölgyfa és platán került, de mellettük szerepel egy hársfa, egy fűz, egy vadgesztenye, egy juharfa és egy ritkaságszámba menő, 350 éves körtefa is. A nyertes fa a Magyar Faápolók Egyesületének köszönhetően egy speciális ápolásra, gondozásra feljogosító utalványt kap, amelyet díjátadó ünnepség keretében vehetnek majd át a benevezők. Az összeget a fa egészségét biztosító kezelésre, közvetlen környezetének rendbetételére, vagy ha erre nincs szükség, akkor a településen őshonos csemeték ültetésére használhatják fel a nyertes fa környezetében élő emberek.

A biológiai sokféleség sérülése, állandó csökkenése korunk egyik legsúlyosabb problémája. Bár a legnagyobb károk a trópusokon jelentkeznek, a biodiverzitás csökkenése Európában is egyre érezhetőbbé válik. Ezért is nagyon fontos, hogy napi szinten foglalkozzunk környezetünkkel, ezen belül is a fákkal, azokkal a fákkal, amelyek szebbé, élhetőbbé teszik a környezetünket, enyhet és vigaszt nyújtanak, tisztítják a környezetünket, védenek, óvnak bennünket.
Ezért hát, legyen mindenkinek legalább egy kedves fája!


Tóth Katalin

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT, HA TETSZETT A BEJEGYZÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!