Szinte naponta megesik, hogy előre érezzük, sikerülni fog vagy nem, amit elterveztünk. Utólag persze bosszankodunk: miért nem hallgattunk a megérzésünkre? De valóbban megérzés-e, vagy inkább valami más, amikor az ember tudni véli, hogyan alakulnak majd dolgai a jövőben? Nem misztikus jövőbelátásról van szó, csupán egy „hétköznapi” képességről: az előrelátásról, amellyel minden olyan ember rendelkezett, akik nyomot hagytak a történelemben.

Azok az emberek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták nemzedékükre, „látnokok” voltak - férfiak és nők, akik többet és messzebbre láttak, mint mások. Más szavakkal, azok, akik véghezviszik a dolgokat, rendelkeznek azzal a képességgel, amit előrelátásnak hívunk.
Azok számára, akik nem rendelkeznek az előrelátás képességével, nagy meglepetéseket tartogat a rájuk váró jövő. A változások szele ide-oda fújja őket. Nem egészen bizonyosak abban, hol érnek majd földet, és ott mi vár rájuk. Az élet kockázatos, és ők azt remélik, hogy az övék jóra fordul.

Az értelmező szótár szerint az előrelátás: „Valaminek tények felhasználásával és a képzelőerő segítségével történő kikövetkeztetése, megérzése, a várható körülményekkel való számolás”. Az előrelátás tehát egyfajta képesség, amikor többet látunk, mint ami előttünk van. Néha úgy hívjuk, a képesség, hogy valaki „olvasni tud a sorok között”. Ez azt jelenti, hogy meglátjuk azokat a jelentős dolgokat, amelyek esetleg mások számára rejtve maradnak. Képesség, hogy meglássuk a lehetőséget.
Az előrelátás az is, amikor megjelenítjük a jövőt. Nem misztikus vagy prófétai, csak a képzelőerő által.
Ha előrelátóak vagyunk, és keményen dolgozunk azért, hogy elérjük a célunk, akkor sokkal valószínűbb, hogy beteljesül az álmunk. Igaz, hogy a jövő sohasem biztos. Ily módon mégis több az esélyünk a sikerre.
Az ember foglalkozásának semmi köze a fantáziához és az előrelátáshoz. Mindegy, hogy teherautósofőr, bankár, főiskolai igazgató, hivatalnok vagy földműves.
Az előrelátás hatalmas előnyt jelent, és a lehetőség hihetetlen ajtóit nyitja meg.
Ám az előrelátás - minden értéke ellenére - úgy tűnik, nem sok embernek adatik meg manapság.

Lássuk az eredményt!
Az előrelátás elsajátításának legfontosabb szabálya: elért eredmények élvezhetőbbé teszik az életet. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, mint amikor keményen dolgozunk, és a munkát jól elvégezzük. Ez egyfajta beteljesülést jelent. Jó szórakozás. Ha ezek a kis beteljesülések egy nagyobb cél részei, akkor az izgalom egyre fokozódik. Minden feladat a nagyobb kép fontos építőelemévé válik. Még a legunalmasabb feladat is elégedettséggel tölthet el, ha látjuk a nagy cél megvalósulását.
Hogy még érthetőbb legyen, íme egy jól ismert történet:

Egy ember megszólít három kőművest egy építkezésen.
Amikor az első munkást kérdezte, hogy mit csinál, az azt válaszolta: „Dolgozom a fizetésemért.” Amikor feltette ugyanezt a kérdést a második munkásnak is, az így felelt: „Téglákat rakok.” Amikor azonban a harmadik munkást kérdezte meg, a kőműves lelkesen így felelt: „Katedrálist építek!”
Mindhárman ugyanazt a munkát végezték. De csak a harmadik embert motiválta előrelátása. Látta a végeredményt, és ettől lett számára örömteli a munka.

Amik gátat szabhatnak
Az előrelátás képessége nem öröklött dolog. Olyan emberi tulajdonság ez, amely begyakorolható. Olyan emberi tulajdonság, amely elfojtható. Sajnos sok tényező közrejátszhat, amelyek korlátozzák előrelátásunkat. Ismerjük fel ezekeet, és tudatosan semlegesítsük hatásukat!

A múlt
Múltunk talán bármely más tényezőnél inkább képes korlátozni bennünket. A jövőbeni lehetőségeket gyakran a múltbeli sikereken vagy kudarcokon át szemléljük. Ha a múltunk különösen nehéz vagy sikertelen volt, akkor valószínűleg keményebben meg kell dolgoznunk azért, hogy előrelátásunknak teret engedjünk.
A természet nagyszerű példát ad erre a bolhacirkuszokban. Ezek a parányi rovarok hatalmasakat ugranak, mindazonáltal sohasem lépnek túl egy bizonyos meghatározott magasságot. Úgy tűnik, mintha valamiféle láthatatlan mennyezetet érzékelnének.
Vajon miért szabnak határt ugrásuk magasságának?
Amikor elkezdik tanítani a bolhákat, üvegbúra alá helyezik őket. Egy ideig a bolhák megpróbálnak kiugrálni, de az üvegmennyezetnek csapódnak. Jó néhány kísérlet után végül is abbahagyják a próbálkozást, hogy kiugorjanak behatárolt területükről. Amikor az üveget eltávolítják, akkor sem próbálnak meg többé kiugrani, mert múltbeli tapasztalatuk megtanította nekik, hogy nem juthatnak ki. Önkéntesen vállalt korlátaik áldozataivá válnak.
Ugyanez megtörténhet emberekkel is. Ha erősen hisszük, hogy valami nem sikerülhet, akkor magunk szabunk korlátot képzelőerőnknek.
Legyenek nagyra törő álmaink, és igyekezzünk kitágítani a korlátok szabta teret!
Gondolkozzunk el ezen! Ne fedjük le üvegbúrával saját lehetőségeinket!

Személyes problémák
Merjünk álmodozni - a problémák, körülmények és akadályok ellenére. A történelem zsúfolva van azokkal a férfiakkal és nőkkel, akik problémákkal kerültek szembe, és azok dacára sikereket értek el.
Tudnunk kell, hogy mindenkinek vannak problémái, még ha titkolja is. Néhány hiba velünk született. A többit magunk idézzük elő.
Nem számít, milyen problémáink vannak, ne engedjük, hogy lerombolják jövőnkről alkotott elképzeléseinket!

A perspektíva hiánya
A perspektíva felbecsülhetetlen értékű, amikor az előrelátásról van szó. Mert végül is, mi az előrelátás, ha nem a jelen körülmények és a jövőről kialakított elképzelések kivetítése életünk vetítővásznára?
Ha problémáink vannak a perspektívával, próbáljuk a dolgokat másik szemszögből nézni. Tanulmányozzuk a történelmet! Tanulmányozzunk más kultúrákat, és azután nézzünk a jelenre jövőbelátó szemekkel!

A belenyugvás
Egyikünk sem választhatja meg, hol, mikor vagy hogyan kezdjük az életet. Nem befolyásolhatjuk, hogy milyen helyzetbe születünk. De ahogy idősebbek leszünk, egyre többször kerülünk olyan helyzetbe, ahol választanunk kell. Minél idősebbek leszünk, annál többet választhatunk életünkben, és annál nagyobb felelősséggel tartozunk az eredményért.
Sokan nem így gondolják. Úgy hiszik, hogy végzetüket jelenlegi helyzetük vezérli. Belenyugszanak helyzetükbe, és úgy gondolják, nincs más választásuk.
Ne essünk bele ebbe a csapdába! Évszázadokkal ezelőtt ez igaz lehetett volna, de ma már nem az. Majdnem minden lehetséges, ha eléggé akarjuk, és készek vagyunk megfizetni az „árát'.

Álmodjunk bátran! Óvatossággal még senki sem ért el sikert!
Ne hagyjuk, hogy jelenlegi helyzetünk - akármennyire korlátozottnak tűnik is - elrabolja álmainkat!

Hinni, hogy képesek vagyunk fejleszteni magunkat és tökéletesíteni az életünket, ez csak az első lépés. Ahhoz, hogy igazán értékesek legyünk, előrelátásunkhoz egy másik fontos tulajdonságnak kell társulnia: a képességnek, hogy meglássuk, hogyan válthatjuk valóra elképzeléseinket.
Az, aki nem tudja elképzeléseit valóra váltani, csak egy álmodozó.

 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!