50 találmány, ami meghatározza a világunkat

A világ gazdasága bonyolult, folyamatosan változó rendszer –  10 milliárd különböző termékkel és szolgáltatással, 15 évente megkétszereződik, és összeköti a Föld 7 milliárd lakóját. Alakulásától függően százmilliók megdöbbentő luxusban élnek, százmilliókkal viszont nem törődik. Óriási mértékben terheli meg az ökoszisztémát és vészjelzésként is működik. Senki nem felel érte. Ráadásul  valójában mindenki csak egy kis részletét értheti a történéseknek, pedig az életünk függ tőlük.

Tim Harford A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés című könyvében 50 találmányt mutat be, ami kihatással van valamennyiünk életére. És végül összeáll a kép: hol vagyunk, hogyan jutottunk ide, és merre indulhatunk tovább.
Hogyan változtatta meg a fogamzásgátló tabletta a jogász szakmát? Miként tette tönkre a vonalkód a családi kisboltokat? Olvashatunk a radarról, az akkumulátorról, a műanyagokról, hogy miért kell ólom a benzinben, hogy milyen hatása lett az állattenyésztésre az antibiotikumoknak.

 

Részlet Tim Harford könyvéből:
 „Képzeljünk el egy katasztrófát! Itt a civilizáció vége. Összetett és bonyolult modern világunknak befellegzett. Az ok most nem lényeges. Történhetett bármi: sertésinfluenza vagy atomháború, gyilkos robotok támadása vagy zombiapokalipszis.
 Tegyük fel, hogy a néhány szerencsés túlélő egyikeként mi is megúsztuk. Nincs telefonunk. Persze, ha volna, sem működne. Nincs internet. Nincs áram. Nincs üzemanyag.
Négy évtizeddel ezelőtt James Burke tudománytörténész a Connections (Kapcsolatok) című televíziós sorozatában már felvázolta ezt a forgatókönyvet. És feltette azt az egyszerű kérdést, hogy modern világunk összeomlása esetén, a létfontosságú technológiai vívmányokhoz való hozzáférés elvesztésével honnan kezdenénk újra? Mire volna szükség önmagunk – és a civilizáció hamvainak – életben tartásához?
A megfejtés egy egyszerű, ám mindent átformáló találmány: az eke. És tényleg: az eke feltalálása indította útjára a civilizációnkat.
Végső soron az eke volt modern gazdaságunk megteremtője, amely egyben mai korunknak is alapja, annak minden kényelmével és frusztrációjával: elégedettséget érzünk a jó minőségű és bőséges élelem miatt; gondtalanná tesz a gyors internetes keresés lehetősége; élvezzük a tiszta víz áldását; vagy örömet lelünk egy videójátékban. De persze rémisztő a levegő- és a vízszennyezés, rettegünk a csalóktól, szenvedünk az idegőrlően monoton feladatoktól vagy éppen attól, ha nincs munkánk.


Tizenkétezer évvel ezelőtt elődeink majdnem teljesen nomád módon éltek, vadásztak, és a világon mindenütt leraboltak mindent, amit eléjük sodort az élet. És ekkor, egy fagyosabb korszak után, forróbb és szárazabb időszak következett. A hegyekben és a nagy síkságokon zsákmányoló, fosztogató emberek egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy haldokolni kezdenek körülöttük az állatok és növények. Az állatok víz után kutatva a folyóvölgyekhez vándoroltak – az emberek pedig követték őket. Ez a mozgás különböző időszakokban sok helyütt megfigyelhető: Eurázsia nyugati felén tizenegyezer évvel ezelőtt, Indiában és Kínában közel tízezer évvel ezelőtt, Közép-Amerikában és az Andokban pedig több mint nyolcezer éve. Tulajdonképpen majdnem mindenhol ugyanaz történt. E földrajzilag behatárolt, termékeny folyamvölgyek megváltoztatták az élelemszerzés módját: már nem volt igazán kifizetődő a zsákmányoló-fosztogató életmód, sokkal jobban megérte, ha elődeink inkább a helyi növényzettel kezdtek foglalkozni. Vagyis a talaj fellazításával a tápanyagokat a föld felszínére juttatták, így a nedvesség mélyebbre hatolhatott, elszivárogva a perzselő nap elől.
Kezdetben elődeink csak a puszta kezükben tartott éles botokat használtak. Igen gyorsan áttértek azonban az egyszerű, két tehén által húzott karcoló ekére. A módszer rendkívül jól működött.
Ekkor aztán elindult a mezőgazdasági tevékenység a javából! Már nem a bizonytalan túlélést jelentő nomád életmód reménytelen alternatívája volt, hanem a valódi bőség és jólét forrása.”

 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!