A missziós munka az idén nyáron jelentős mérföldkőhöz érkezett. Hosszú évek előkészülete után ugyanis az AHU delegációja és a XI. orvosi misszió tagjai lerakták az ugandai Kapekeben egy egészségügyi központ alapkövét.
Patay Dorottyával, a Magyar Afrika Társaság civil és humanitárius ügyek igazgatójával beszélgettünk.
- Hogyan haladnak a munkálatok, milyen előrelépések történtek az alapkőletétel óta?
- Az AHU és a Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház együttműködési megállapodást kötött, melynek keretében a kórház rendelkezésre bocsájtja azokat a jelenleg raktáron lévő, használaton kívüli orvosi műszereket, eszközöket, bútorzatot, amelyekkel a kapekei központ alkalmassá tehető a gyógyító munkára.
A MISEK szintén az együttműködés értelmében teszi lehetővé szakdolgozói, orvosai számára a missziós munkában való részvételt, míg az ugandai orvos kollégák részére a magyarországi szakmai gyakorlat lehetőségét kínálta fel. Maga az építkezés halad, természetesen a helyi szakminisztérium jóváhagyásával és a helyi közösségek bevonásával. A létesítmény, amit reményeink szerint 2016-ban fogunk átadni az AHU-hoz befolyt adományokból, ill. pályázati forrásokból valósul meg.
- Milyen hiányt pótoltak az AHU által indított orvosi missziók, ill. az újonnan épülő egészségügyi központ?
- Léteznek gyógyító központok és viszonylag jól felszerelt kórházak is a nagyobb településeken - igaz, a szükségesnél kisebb mértékben - de a legnagyobb problémát az ingyenes állami ellátás hiánya jelenti. A központokban a diagnosztikai felméréseket térítésmentesen végzik, de a kezelésekért és a gyógyszerekért már fizetni kell, és ezek komoly gondot jelentenek egy átlagos afrikai család számára. További nehézség, hogy országszerte kevés az orvos, különösen a vidéki ellátó központokban, így a lakosság jelentős hányada egészségügyi ellátás nélkül marad. A kisebb településeken csak egy-egy törzsi gyógyító található, akik ma is hagyományos eljárásokkal kezelik a betegeket.
Az orvosi missziók ezt a helyzetet igyekeznek a lehetőségeikhez mérten enyhíteni.

- Mi jelenti a legnagyobb kihívást ebben a munkában egy európai orvos számára?
- A legnagyobb szakmai kihívás talán, hogy az orvosoknak az európai normáktól teljesen eltérő, sokszor tábori körülmények között kell gyógyítaniuk. Rendszerint ún. bokorkórházakban, azaz ideiglenesen fölállított munkaállomásokon látják el a betegeket, ahol jóformán semmiféle infrastruktúra nem áll rendelkezésükre. Az orvosok felszerelése mindössze egy sztetoszkópból, vérnyomásmérőből, reflex kalapácsból, hőmérőből és egy zseblámpából áll. Valamivel jobb a helyzet a fedett egészségügyi központokban. Ezek régi parasztházakra emlékeztető, hosszúkás, 3-4 szobás épületek, amikben elvétve találunk egy-két bútordarabot, de az esetek többségében az áram nincs bevezetve, a tetőszerkezet pedig sokszor olyan rozoga, hogy a házba beesik az eső. Ezt magam is megtapasztaltam, ugyanis az ugandai kintlétem épp a monszun időszakára esett; szó szerint minden vízben állt odakint, bent pedig a falakon folyamatosan csöpögött a víz. Visszatérve a felszereltségre, ezekben a gyógyító központokban sem sokkal jobbak a lehetőségek, hiszen áram nélkül nem megoldott a gépesítés. A technikai felszereltség hiánya miatt a misszió az alapellátásra, azaz a viszonylag könnyen diagnosztizálható betegségek kezelésére irányul, esetleg kisebb sebészeti beavatkozások végrehajtására.
A munka ilyen körülmények között nagyfokú kreativitást igényel, ami nélkül már a kommunikáció sem jöhet létre. A csoportokhoz olykor csatlakozik ugyan egy-egy kinti tolmács, de ő is csupán két-három helyi dialektusra tud fordítani angolról, míg a betegek összesen 6-8 nyelvjárásban beszélnek.
A szakmai kihívások másik része az európai orvosok számára ismeretlen – vagy a praxisukban legalábbis korábban nem látott - betegségekből adódik. A hozzánk fordulók nagy része ugyanakkor nem valamilyen trópusi betegségben szenved, sokkal gyakoribbak az életkörülményekből adódó, különféle felső légúti megbetegedések, a paraziták által okozott bőrbetegségek, fekélyek. Emberileg - ha lehet ezt így különválasztani – a legnehezebb azzal szembesülni, hogy sok esetben nem tudunk segíteni. De nyilván sokak teherbírását próbára teszi a közel 100%-os páratartalom, a rovarok vagy a kimerítő munka. De mindezek mellett az önkénteseink hatalmas élményként élik meg a missziót, s a legtöbben közülük időről-időre újra jelentkeznek missziós munkára. Fontos szempont, hogy a magyar orvosok Afrikában egy teljesen más típusú szakmai tapasztalatra tesznek szert, amit pl. most, a menekültügyi ellátásban kiválóan használhatnak. Épp ezért nem véletlen, hogy az AHU orvosai közül sokan önkéntesként dolgoznak a magyarországi menekülttáborok egészségügyi ellátóiban.
- Maga a kulturális különbség nem jelent problémát? Az afrikai betegek mennyire fogadják el az európai orvosok segítségét?
- Maximálisan, sőt, a „fehér orvosról” azt gondolják, hogy a „csodapirulákkal” egy szempillantás alatt kigyógyítja őket a több évtizede fennálló betegségeikből. Mindenekelőtt a gyógyszert fogadják örömmel, míg a terápiához tartozó életmód tanácsadásra kevésbé nyitottak. Pedig ezek rendkívül fontosak lennének, hiszen a legtöbben a legalapvetőbb egészségügyi ismeretekkel sem rendelkeznek. Pl. az anyukáknak rendre meg kell tanítani, hogy a lázas gyerekeknek hűtő fürdőre és sok folyadékra van szükségük, ill. hogy nagyon fontos a rendszeres gyümölcsfogyasztás. A könnyedén elérhető, olcsó gyümölcs ugyanis meglepő módon, nem része a mindennapi táplálkozásuknak, ellenben rengeteg puffasztó gabonafélét, mindenekelőtt babot fogyasztanak, ami nagymértékben hozzájárul a gyakori gyomor-és bélproblémákhoz. Természetesen a lehetőségek itt is korlátozottak, hiszen hiába mondanánk, hogy mennyire fontos az élettér fertőtlenítése, ha ez nem megoldható a számukra. Vagy ilyen pl. a mosás, amit az afrikai nők nagy része a földön, lavórokban végez, ezért nem meglepő, hogy jóformán egyetlen 20 év feletti embert sem találunk, akinek ne lennének derékfájdalmai, ha nem a mosástól, akkor a kemény, földeken végzett, fizikai munkától. Mivel ezek adottak, olyan, könnyen elérhető apróságokra igyekszünk felhívni a figyelmüket, mint pl. hogy a víz minőségén már egy egyszerű forralással is sokat javíthatnak. A tiszta víz köztudottan, ma is nagy hiány az egész kontinensen, kevés a kút, így többnyire vízgyűjtő medencékből hordják a vizet, amit aztán fertőtlenítés nélkül fogyasztanak. A helyzeten az erőforrásainknak megfelelően igyekszünk mi is segíteni; az elmúlt évben egy kutat adtunk át Kapekében, és fúrtunk már kutat Mauritaniaban is.
- Hogyan néz ki egy átlagos nap a misszióban?
- Az orvosok egy bázisról kiindulva, csillagtúraszerűen járják a körzetet, és 4-5 napot gyógyítanak a külvárosi egészségházakban vagy egy-egy bokorkórházban. Az ingyenes orvosi ellátás híre hamar elterjed, és a rászorulók sokszor egy-két napi út során családostól, gyalogosan érkeznek meg a helyszínekre. Így az állomásra érő orvosokat reggelente százméteres sorokban várakozó betegek fogadják, akik olykor napokat türelmesen várakoznak a sorukra, a szabad ég alatt. Az orvosok napi 150-160 beteget is ellátnak, és – világítás híján – jobbára sötétedésig gyógyítanak.
- Az új létesítmény nyilván a hosszú távú működést szolgálja, de e mellett – gondolom – más eszközökkel is igyekeznek biztosítani a fenntarthatóságot.
- A cél hosszú távon az, hogy a közösség és a helyi szakemberek önállóan tudják működtetni a gyógyító központot, ezért nagyon fontos a MISEK által biztosított szakmai gyakorlati lehetőség. A fenntarthatóság érdekében kezdetektől fogva, igyekeztünk rendszeresen visszajárni ugyanazokra a területekre, de ez sajnos nem minden esetben oldható meg. Az első missziónk pl. Kongóban valósult meg, ahol jelenleg zavargások folynak, és az orvosainkat természetesen nem szeretnénk kitenni egy bizonytalan helyzetnek. Az elmúlt években – ahogy a központ is jelzi - Ugandában jött létre nagyon szoros együttműködés, ez lett a legfőbb missziós pontja a szervezetnek.

 

Az AHU szakterülettől függetlenül folyamatosan várja önkéntesek jelentkezését orvos misszióiba, de a szervezet honlapján bővebben tájékozódhat a gyermekprogramokról és a segítségnyújtás egyéb lehetőségeiről is.
https://www.ahu.hu/hu/

Maczkay Zsaklin