Az első találkozásunk egy napos délelőtt történt, amikor kiszellőztetem a sebtében elpakolt téli ruhákat, nagykabátokat. Amint kinyitottam a szekrényt egy csapat apró lepkeszerű lény repült felém. Hogy mit kerestek az ódon ruhásszekrényben, hamarosan megtudtam, a kedvenc gyapjúpulóveremen éktelenkedő apró lyukacskák jól mutatták, mivel is foglalkoznak a szekrény lakói. Érthető módon az első dühroham után nekiláttam, hogy kiűzzem őket otthonunkból. Persze egyértelmű, hogy molyok szállták meg a szekrényt, de ezen kívül semmit sem tudok róluk, valahogy eddig szerencsésen elkerülték házunk táját.

Egy kis molybiológia

A moly azon rovarok közé tartozik, melyeknek lárvái a legkülönfélébb állati eredetű anyagok, elsősorban a gyapjú, szőrme és toll legfontosabb károsítói. Na nem azért, mert gonoszak, hanem mert a természet nagy, csodálatos háztartásában igen fontos munkát végeznek: részt vesznek az elhullott állatok eltakarításában – a csontok kivételével fölfalják azt, amit a legyek, dögbogarak meghagynak, elsősorban a szőrzetet s a tollakat, de a kiszáradt húsmaradványokat és inakat is. Sajnos, amikor a lakásunkba kerülnek, már nem igazán tudjuk értékelni ezt a „takarító” munkát. 

Még egy igen rossz hír, hogy a molyok igencsak szaporák, ha valahol megtelepedtek és jók a körülmények, évente akár 4-5 nemzedék is kifejlődhet, melyek természetesen rögtön szaporodni kezdenek. Kevés vigasz, hogy a kifejlett lepkék már nem károsítanak meg semmit, viszont a lárvák étvágya csillapíthatatlan. Ebből az is következik, hogy mire felfedezzük a kis „repülőket”, addigra néhány holminkban már helyrehozhatatlan kár keletkezett.
A házimolyok közül a ruhamoly garázdálkodik a legtöbbet otthonainkban, de alkalmilag a szűcsmoly és a tapétamoly is betévedhet egy kis nassolásra.
Bármely természetes állati eredetű textíliában (gyapjú, valódi selyemből készült ruhaanyag, filc, perzsaszőnyeg), szőrmében, ágytollban, szőrrel tömött matracokban, gyapjú- és textiltároló helyeken, ruharaktárakban is előfordulhatnak.

A ruhamoly (Tineola bisselliella) 5-8 mm hosszú rovar, kiterjesztett szárnytávolsága 10-16 mm. Érdemes közelebbről is megnézni, mert furcsa, borzas feje van, egészen nagy szemekkel. Mindkét szárnya hosszúkás, keskeny, kihegyezett.

Az első szárny teljesen rajzolatmentes, világos, kissé csillogó, selymes, vagy áttetsző-szalmasárga színű. A nőstény kb. 200 parányi petét helyez el olyan anyagra (textil, gyapjú, szőrme, toll), amely később lárvájának táplálására szolgál. A falánk lárvák alig 8 nap alatt kikelnek. Első ténykedésként lakócsövet készítenek a tápanyagból, - esetünkben a ruhaneműkből – azt a kis házikót azután mindenhova magával viszi. Ebben él és vedlik majd rendszeresen, csak hatalmas rágói látszanak ki. Az, hogy meddig tart a fejlődési időszaka, elsősorban a tápanyag minőségétől függ. (A gyapjúpulóverem minden bizonnyal nagyon tápláló lehetett.)

A lárva teljes kifejlettsége elérése után a lakócsövön belül bebábozódik. A 7-8 mm nagyságú, sárgás báb sötét, háborítatlan helyeken, hosszabb ideig tárolt anyagokban, kárpitozott bútorok mélyedéseiben, szőnyegek és szekrények alatt lelhető fel. Valószínűleg így örököltük mi is „őket” az előző lakóktól.

A szűcsmoly  (Tinea pellionella) 9 mm hosszú, szintén borzas fejű lepke, kiterjesztett szárnytávolsága 11-17 mm. Mindkét szárnya megnyúlt, tojásdad alakú. Az elülső szárnyak sárgásszürkék, sárgásbarnák, mintázatuk elmosódott, 2-3 fekete folttal. A hátsó szárnyak világosabbak.

A nőstény petéit egyesével helyezi el, s a kikelt szűcsmolylárva szintén lárvatokot készít,  melyet magával hord és veszély esetén abba azonnal visszahúzódik. Kiválóan álcázza magát, mert a  pergamenszerű lárvatokot kívülről különböző összerágott anyagokkal fedi be, így annak színe a környezet színével megegyezik. Bebábozódás céljából felfelé vándorol a falakon, majd egy sötétebb helyen a felülethez ragasztja magát.
A pamut, len, műselyem és szövés-fonásra használt más anyagok nem megfelelő táplálékok a molyok számára, ugyanakkor ez nem tartja vissza őket attól, hogy alaposan megrágcsálják. Ha nagyon éhesek, megtörténik, hogy ezen anyagokat is megkóstolják, de megemészteni nem tudják. Egyébként a molyhernyók egészen fiatal korukban 8 és fél hónapig is elélnek minden táplálék nélkül.

Molyirtásra fel!

Ekkora tudással felvértezve hozzá is láthatok a molyirtáshoz. Az már egyértelmű, hogy a lepkék eltávolítása nem oldja meg alapjában véve a problémát, mert a lárvák még mindig ott lesznek, a biztonságot nyújtó kis lakócsöveikben. Mérget, rovarölőszert nem akarok használni, s mint utánajártam, nincs is sok értelme, mert ha nem éri közvetlenül a „csőlakókat”, nem pusztítja el őket.
A molyirtásra specializálódott cégek egész lakások gyors és biztos molytalanítását az ablakok és ajtók gondos, légmentes elzárása mellett mérges gázokkal végzik. Általában széndiszulfiddal vagy a kéndioxiddal. Ezek kimondottan büdösek, de gyorsan párolognak, és mérges gőzük mindenhova eljut. Állítólag alig egy nap alatt hatásos molytalanítást végeznek, de mivel kimondottan mérgező, eszembe sem jutna molyirtó-brigádot hívni.
Marad tehát a bio-módszer.

  • Először is forró vízzel átmosom a ruhákat, már amelyiket lehet.
  • A maradékot csak normál hőfokon mosom, és kiteszem a napra, gondosan átforgatom és szellőztetem, ügyelve arra, hogy mindenhol érje a fény, mert azt nagyon nem szeretik a kis „rágcsálók”. Amit lehet, alaposan át is vasalok, nem spórolva a gőzzel.
  • A szekrényt alaposan megtisztítottam, fertőtlenítettem. Kapóra jött a nemrég vásárolt gőztisztító, minden sarkot, repedést precízen kitisztítva.

Valami elrettentő dologra is szükség volna, bele is merülök a molyirtó szakirodalomba. Lássuk a tippeket:

  - A moly nem szereti a bolygatást, háborgatást. Megfigyelhető, hogy az állandóan használt ruhadarabok, bútorok, szőnyegek nem is molyosodnak meg soha. A gyakori és alapos kefélés, porolás igen kitűnő eszköz a molytalanításra, mert ilyenkor a lazán odatapasztott petéket is eltávolítjuk.
- A ritkábban használt ruhadarabokat érdemes alaposan, légmentesen elzárni. Többfajta tárolózsák is kapható, a cipzáras műanyag zsáktól egészen a vákuumosig.
- A szekrényekből hatékonyan távol tarthatjuk a molyokat, ha egy szövetzsákba szárított narancshéjat teszünk, és azt a ruhásszekrénybe akasztjuk.
- Ugyanilyen eredményes lehet a szárított levendula is, melynek illatától állítólag irtóznak a molylepkék.
-  A kabátok zsebébe rejtett szegfűszeg hasonló eredményt hozhat. A zsebeket azonban fordítsuk ki, mert a por nemcsak koptat, hanem vonzza a molyokat.
-  Régi módszer a pipadohány elrejtése is, de ettől a ruhák nem lesznek túlzottan jó illatúak.
-  A naftalin is jól bevált „ősi” módszer, de jellegzetes szaga elriaszthat a használatától, ráadásul csak zárt szekrényben hatásos, ha sűrűn nyitogatunk, hamar elillan a hatóanyag. Ugyanez a helyzet a benzinnel, terpentinnel, és egyéb illó anyagokkal is. Akik az illatosabb megoldást választják, azok vehetnek a kereskedelemben kapható ún. molyűző golyókat. Jó illatúak és állítólag hatékonyak is.

Én a mosást és a levendulát választottam. Jó illat van a lakásban, és egyelőre nem látok repülő „rágcsálókat”. Csak bízhatok abban, hogy így marad. Ha nem, még mindig maradt néhány biofegyver a tarsolyomban, amit bevethetek ellenük…