Tebeli Szabolcs és Somogyi György[/caption]

Kittenberger Kálmán a XIX-XX. század egyik legjelentősebb magyar természettudományi írója és gyűjtője, aki élete jelentős hányadát a fekete kontinensen töltötte, és gyűjtéseivel nagyban hozzájárult a Nemzeti Múzeum kincseinek gyarapításához. Hazatérése után felfedezéseit szakfolyóiratokban publikált cikkekben, tanulmányokban összegezte, így segítve elő a fekete kontinens élővilágának megismertetését, míg vadász-és úti kalandjait megörökítő (ifjúsági) könyvein generációk nőttek föl az elmúlt évtizedek alatt. Közöttük két, fiatal művész, Tebeli Szabolcs (Brazil), kétszeres Alfabéta-díjas grafikus, rajzoló és Somogyi György forgatókönyvíró, aki különleges vállalkozásba fogott. Nevezetesen, hogy Kittenberger kalandjait képregény formában dolgozza fel.

- Nem mindennapi ötlet egy valós történelmi személyiség fiktív történetéről képregényt írni. Hogyan született ez a gondolat?
- S.Gy. - Egy napilapban olvastam, hogy angol rajzolók képregényt készítettek Darwin életéről –születésének 200. évfordulójára. Az ötlet megragadott, és arra gondoltam, hogy hiszen nekünk, magyaroknak is vannak olyan tudósaink, fölfedezőink, akiknek szintén elég kalandos volt az életük ahhoz, hogy abból képregény készülhessen. Gyerekkoromban rajongtam Kittenberger, Molnár László és Széchenyi Zsigmond vadásztörténeteiért; nem tudom, ma hány gyerek olvassa ezeket a könyveket? Ezért az is megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne ezeket a történeteket és magukat a „szereplőket” újra népszerűvé tenni a fiatalok körében. Kittenberger afrikai kalandozásait úgy akartuk megírni, hogy a sztori érdekes és mozgalmas legyen, ugyanakkor a mai fiatalok tanulhassanak is belőle valamit. A hitelesség kedvéért az írást rengeteg kutatómunka előzte meg, elsőként Fekete István Kittenberger-írásaira támaszkodtunk, de fölkerestük a tudós leszármazottait is, valamint a nagymarosi Kittenberger Múzeum vezetőjét is az ötlettel; nincs-e kifogásuk az ellen, hogy a tiszteletben álló tudós fiatalkorát ilyen rendhagyó történetbe foglaljuk? Mindenhonnan sok támogatást kaptunk, ezért szerzőtársammal, Dobó Istvánnal hozzáfogtunk a szinopszisok megírásához.
- És Te, mikor kapcsolódtál be a „történetbe”? Honnan datálódik a szakmai kapcsolat?
T.Sz. – Régi kapcsolat a miénk, évekkel ezelőtt a Roham magazinnál dolgoztunk együtt. Ez a magazin 2005 táján indult, és – vallottan – a régi időket, a Delfin könyvek, a Galaktikák világát akarta újraéleszteni. Nekem 2000-ben jelent meg az első képregényem, és ennek köszönhetően többen megismertek a szakában, köztük az induló magazin –épp munkatársakat toborzó – főszerkesztője is. Itt kezdtem hivatásosan rajzolni – Oroszlány Balázs forgatókönyvíró történetét illusztráltam.
S.Gy. – Én is a kezdetekben kerültem a magazinhoz, ahol íróként dolgoztam. Ekkor már régóta foglalkoztam írással, de a képregény, mint műfaj, új volt számomra. Viszont nagyon érdekelt, mert sokban hasonlított a forgatókönyvíráshoz, amire mindig is készültem. Szabolccsal tehát itt találkoztunk, és habár az utunk – a Roham magazin után – egy időre elágazott, a kapcsolatunk megmaradt.
- Miért, mi történt a magazinnal?
- A megalakulás után rövidesen Roham bárok és galériák is alakultak, melyeknek meglett a maga törzsközönsége, ám a magazin ennek ellenére pár éven belül tetszhalott állapotba került, azóta is abban van. Magyarországon periférikus, nehéz helyzetben van a képregény. Amíg Amerikában és Nyugat-Európában több évtizedes hagyománya van a képregény kiadásnak, addig nálunk a 80-as évekig tiltott, vagy legalábbis lenézett műfajnak számított. Ezt a hátrányt nem lehet azonnal ledolgozni. Jelenleg is igen szűk piaccal rendelkezik a műfaj; egy új képregény kiadásakor nagyjából egy-két ezer fős olvasói/vásárlói réteggel számolhatunk. Ez a szűk piac okozta a magazin kifulladását is, így néhány év múlva egyéb munka után kellett néznünk.
- Mihez kezdtetek a Roham magazin után?
T.Sz. - Én egy reklámcégnél kötöttem ki, ahol jelenleg is storyboard rajzolóként dolgozom. Mellette persze folyamatosan rajzoltam képregényeket. Ez a szenvedély 5-6 éves korom óta mondjuk úgy, töretlen maradt.
S.Gy. Én pedig elindultam a filmezés felé. A filmkészítés gyerekkori álom, de úgy igazán komolyan három évvel ezelőtt határoztam el, hogy igenis ezzel akarok foglalkozni. Ezért az egyik forgatókönyvemet elküldtem egy pályázatra, ahol különdíjat kaptam, valamint a zsűritől sok-sok pozitív visszajelzést. Ezzel az önbizalommal fölkerestem egy producert, aki beajánlott egy másik producernek, Sipos Józsefnek, aki épp a Márai színműve nyomán készült Kaland c. nagyjátékfilmhez keresett forgatókönyvírót. És néhány napos próbafelvétel után le is szerződtetett. Minden nehézség ellenére fantasztikus élmény a filmkészítés; olyan emberekkel, művészekkel dolgozhattam együtt, mint, a teljesség igénye nélkül, Törőcsik Mari, Eperjes Károly, Marozsán Erika, Csányi Sándor vagy az operatőr, Gózon Francisco, aki igazán nagyszerű ember. A Kalandot a múlt év végén mutatták be a mozikban. Hamarosan újabb, szintén Márai-mű alapján íródott, tv-film következett. Jelenleg pedig két film forgatókönyvén dolgozom.
- Vagyis mindketten sikeresek lettetek a saját területeteken, ám a képregény-készítés vágya megmaradt. Visszatérve tehát a Kittenberger történethez; hogy indult újra a közös munka?
T.Sz.- Én épp egy hamvába halt ötlet utáni időszakot éltem, mikor Gyuri megkeresett a Kittenberger történetével. Nagyon közel áll hozzám ez a sztori, és mindkettőnknek rengeteg ötlete volt, ezért hamarosan munkához is láttunk.
T.Sz./S.Gy. - Próbáltunk további magyar karaktereket – történeti személyeket és fiktív alakokat – találni abból a korból, akikkel Kittenberger Kálmán akár találkozhatott is. Így lépett be a képregénybe Torday Emil, vagy a Pál utcai fiúk két – ezúttal nem szembenálló, hanem együtt harcoló - hőse: Áts Feri és Boka János. Maga a történet fiktív, viszont igyekeztünk Kittenberger és a többi karakter személyiségét hűen visszaadni.
Nagyon lényeges a háttértörténet, az akkori, valós történeti tényeken alapuló történelmi-társadalmi helyzet, mivel ez adja meg az egész cselekmény keretét. A kaland kezdetekor 1907-ben járunk, Fekete-Afrikában, Kongóban, ahol II. Lipót belga király uralma alatt iszonyú emberirtás folyt. A király magánhadseregével rettegésben tartja Kongót, és az eredeti, 35 milliós lakosságot néhány év leforgása alatt megtizedeli. Erről a borzalomról született amúgy Joseph Conrad: A Sötétség mélyén című, világirodalmilag is jelentős regénye, ám napjainkra ez a tragédiát mégis elfelejtették Európában. A mi történetünkben a magyar kutató, világjáró, Torday Emil állítja össze azokat a dokumentumokat, amellyel ő lesz a vérontás egyik nagy leleplezője. A valóságban Torday volt az az ember, aki a nyugati világban megrendítette a tudatlan és lusta négerről szóló hamis felfogást. A magyar főszereplők, akik eredetileg egy titokzatos orrszarvú nyomába indulnak, a történet felénél lépnek be ebbe az afrikai borzalomba, és megkezdődnek számukra az igazi kalandok.
- Hogyan dolgoztatok együtt?
T.Sz. - Amikor elolvastam a forgatókönyvet, a fejemben azonnal megjelentek a vázlatok és a főhős alakja, a fiatal utazó-vadász-természettudós, akit amolyan Indiana Jones archetípusnak képzeltem, hasonlóan hősies jellemmel és lenyűgöző kalandokkal. Mikor leültünk, már csak ezeket a képeket kellett visszaidézni.
S.Gy. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, mivel mindketten egyfajta filmes látásmódban gondolkodunk. Szeretjük a mozgalmas, látványos jeleneteket, ugyanakkor mindkettőnket érdekel a történelem, de a sci-fi is, így a képregényben ezúttal is ötvöződött a múlt és a jövő, a fantasztikum.
- Milyen stádiumban van a kiadás?
- A képregény jelenleg kiadás előtti, 99%-ban kész állapotban van. Kiadót keresünk hozzá, ám nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Gondolkozunk saját, akár internetes megjelenésben is. Ennek az előkészítése a www.facebook.com/kittenberger, illetve a www.kittenberger-comics.com oldalakon már megkezdődött. Ezt a képregényt mi nem egy történetnek szánjuk, 5-6 szinopszis máris készen van, ezért szeretnénk folytatni a kalandokat. Ráadásul a személyes álmom az, hogy ebből az izgalmas történetből egyszer film készüljön.


Maczkay Zsaklin

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!