2011 áprilisában némileg sokkolta a szakmát, hogy a nagy presztízsű British Medical Journal megjelentetett egy kutatási eredményt, miszerint a csontritkulásuk miatt kalciumot fogyasztók körében magasabb volt az arterioszklerózis aránya, mint azok körében, akik nem szedtek kalciumot.

Az arterioszklerózis az artériák falának megvastagodásával és csökkent rugalmasságával járó számos betegség gyűjtőneve. A kutatók az ennek következtében fellépő szívroham, és a szélütés számát vizsgálták. Míg némileg csökkent a csontritkulás aránya a vizsgálat 5 éve alatt, ennek duplájával nőtt a szívrohamok, és a szélütések száma a vizsgálatban résztvevő nők körében.
Jogosan merül fel a kérdés bennem, hogy ha az 1000 résztvevőből hárommal kevesebbnek tört el a combcsontja, de hattal több kapott fatális infarktust vagy szélütést, akkor van e bármi értelme minden este harmincszor elmondani a televíziókban, hogy minden nő egyen kalciumot?

Na, de mi lesz a csontokkal?
Azt már megszoktam, hogy az orvostudomány néha több kérdést vet fel egy kutatás eredményeként, mint ahány választ ad, de ebben az esetben jogosan merül fel a kérdés: szükséges e egyáltalán kalciumot adni a napi étrendünkhöz vagy sem? Vagy ahogy a bulvár média feltette a kérdést: biztonságos e minden nap kalciummal dúsított étrenden élnünk, hogy a csontjaink egészségesek maradjanak?
Mindkét kérdés hibás. Éppen annyira hibás, mint amennyire a mai orvos- és táplálkozástudomány szemlélete. A helyes kérdés ugyanis az ebben az esetben, hogy: milyen módon táplálhatjuk a csontjainkat kalciummal anélkül, hogy közben az érrendszerünket károsítanánk?
A választ egy szinte alig ismert tápanyag, a K2-vitamin adja meg.
Az orvosa azt sem tudja, hogy létezik
Képzésem során amikor a vitaminokat tanították, csak a K-vitaminról (így egy kalap alatt) tanultunk és egyetlen hasznaként azt említette meg a könyv, hogy a véralvadás szempontjából elengedhetetlen tápanyagról van szó. Pedig 1943-ban, amikor a K1-vitamin felfedezése kapcsán kiosztották az orvosi Nobel-díjat, a margón említést kapott, hogy van egy K2-vitamin is, de annak nincs szerepe a véralvadásban.
1975-ben a Harvard Egyetem kutatói publikálták, hogy a K2-vitamin hiányában az elfogyasztott kalcium nem tud beépülni a csontokba és a fogakba. Azzal nem foglalkoztak, hogy hova lesz, ha nem épül be, de talán a bevezetőben említett eredmény erre mutat rá: lerakódik az artériákban.
Ráadásul azzal riogatja minden “szakértő” a pácienseit, hogy zsírban oldódó vitamin révén túladagolható és raktározódik. Pedig ez sem igaz. A K-vitaminok közül a K1 raktározódik. A K2 nagyjából 7 nap alatt teljesen kiürül, ha nem gondoskodunk a pótlásáról.

A „legeltetett állat vitamin”
A beleinkben élő egészséges bélbaktériumok valamennyit termelnek ebből a vitaminból, amennyiben elegendő legeltetett állati eredetű ételt eszünk. Ebben csak két probléma van: nem eszünk elegendő ilyen ételt, és nem egészséges a bélflóránk.
A legeltetett emlősök húsa tartalmazza azokat az előanyagokat, amikből a K2 képződik. Ide tartozik az olyat tojás is, ami szabad tartásban zöldséget is fogyasztó baromfitól származik.
A gabonán és egyéb szürreális tápokon felnevelt ipari húsok nem tartalmaznak semmit amiből K2-vitaminhoz jutnánk.

Natto: a ragacsos vitaminforrás
Van még egy csuda dolog, a natto. Ez az erjesztett, szójából készült étel a bakteriális erjesztés során igen gazdag K2-vitamin forrássá válik. Gyakorlatilag ez a világ leggazdagabb K2-vitamint tartalmazó étele. Az íze nem igazán magyaros, ezért nem gondolom hogy holnaptól mindenki beiktatja a heti étrendjébe, de Natto K2-vitamin néven kapszulában is megvásárolható minden jobb bioboltban.
A natto rendszeres fogyasztása és némi d-vitamin teszi biztonságossá és egyben hatékonnyá a kalcium kiegészítést. Ezek nélkül nem egyszerűen felesleges, hanem veszélyes is fogyasztani.

Demecs István
természetgyógyász
ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!