Pattogatott kukoricának is kiváló!

A természet gyakran lep meg minket, és ennek egyik példája az „üveggyöngy” vagy “szivárvány”kukorica. Sokan kételkednek eredetiségében, vannak, akik génmódosított jelzővel ruházzák fel ezeket a valóban nem mindennapi fajokat. Az Egyesült Államokban termesztik hagyományőrzők és hobbikertészek.

Bármennyire is hihetetlen a szivárvány minden árnyalatában pompázó kukoricaszemek nem képzőművészeti alkotások. Valóban mindegyik cső természetes, csak éppen szelekció kellett hozzá. A színes kukorica korántsem új dolog, és egy félig a cherokee törzshöz tartozó oklahomai farmer nevéhez fűződik, aki a gyökereihez a régi típusú kukoricával kívánt visszatérni.

Carl Barnes elkezdte keresni az ősi kukorica fajtákat, amik szinte teljesen elvesztek, amikor a keleti bennszülött törzseket Oklahomába űzték az 19. században. Barnes tehát előbb keresett, aztán cserélt és ajándékozott, úgyhogy lassan egyre több fajtával kezdhette meg a termesztést, majd a szelektálást.

A színkavalkád azonban egy másik farmernek köszönhető, akivel 1994-ben találkozott egy bennszülött növénybörzén. Greg Schoent ekkor megbabonázta a színre való szelektálásban rejlő lehetőség. Az eredmény szép lett, azonban a csövek nem fejlődnek valami nagyra, de hát nem is az volt a cél. Greg aztán a sárga kukorica mellé ültette a szivárvány-kukoricát, így jöttek létre ezek a különlegesen üveges hatású, izgalmas hibridek.

Az üveggyöngy kukorica 100-120 nappal a vetés után takarítható be. A vetőmag már interneten is rendelhető.  A magokat bárhová el lehet vetni, ahol a meleg éghajlat uralkodik, és a nap sugarai közvetlenül érik a növényt. A csemegekukoricától eltérően az üveggyöngy kukoricát főzve nem fogyasztják, a leginkább őrlik és tortillát készítenek belőle. Pattogatott kukoricának is kiváló, bár sajnos ezek nem színesek.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!