A dorombolás a macskafélék, különösképpen a macskák tulajdonsága, de a vadon élő társak pl.: vadmacska, puma, gepárd is dorombol.
Vibráló, 25 és 150 Hz közé eső frekvenciájú hangjelzés, jellegzetes macskahang.
A macskák általában akkor dorombolnak, ha boldogok, de sokszor megfigyelhető ellenkező esetben is, annak nyugtató hatása miatt.


A nőstény macska dorombol szüléskor és később is, így „beszélget” kicsinyeivel. Az újszülöttek nyávogva még nem tudnak kommunikálni, mivel szopni és nyávogni egyszerre nem lehet, szopni és dorombolni viszont annál inkább. A felnőtt macska viszont képes a dorombolással egy időben nyávogni is. Tapasztalatok szerint a haldokló macska is dorombol, így nyugtatva magát.

A macska éjszakai portyázásai során sok sérülést (karmolást, harapást, törést) szerez. Valószínű, hogy sérüléseit képes dorombolással gyógyítani.

Régebben a dorombolás keletkezésével kapcsolatban több elmélet is létezett. Feltételezték, hogy a be- és kilégzés közben a hibás hangszalagok rezgése folytán a verőérnek csapódó vér hangja okozza, vagy a nyelv mozgatása idézi elő. Némelyek a tüdő rezgetésére gondoltak.
Ma már tudjuk, hogy a hangot a gége ritmikus impulzusai hozzák létre, melyhez a hangszalagok megfeszítése és elernyesztése járul. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, mely hatására azok másodpercenként 20-30-szor megfeszülnek. Mivel az agy ezt az üzenetet be és kilégzéskor is küldi, a doromboló hangot folyamatosnak halljuk.


Egyes kutatók feltételezése szerint a dorombolás során létrejövő rezgés – melynek frekvenciája megegyezik az alapjáraton működő diesel motoréval – kedvező hatást gyakorol a csontok és a szemek gyógyulására. Azoknak a betegeknek a csontjai gyorsabban gyógyulnak, akiknek macska dorombol a lábadozásuk alatt. Sok ortopéd orvos a gyógyításhoz a dorombolás frekvenciáján működő berendezést használ.