A légiós betegséget 1976 óta ismerjük. Akkor rendezték meg Philadelphiában az amerikai légionáriusok 58. nagygyűlését. 4400 személy jelent meg, amiből 221-en betegedtek meg, és 29 ember halt meg. Ez nagy riadalmat keltett. Nem tudták, hogy mi okozta a megbetegedéseket és halálozásokat. Később a vizsgálatok megállapították, hogy a klímaberendezés volt a fertőző forrás. A baktériumot már a következő évben izolálták, és legionella pneumophila-nak nevezték el. Ezen kórokozó által okozott betegség az A-típusos tüdőgyulladások közé tartozik, melyeknek a kezdete, a tünetei, a lefolyása, a diagnosztizálás, a terápia - és annak időtartama - eltérnek a klasszikus tüdőgyulladásétól.

Nagyon fontos tudni, hogy emberről emberre nem terjed. Ezek az  baktériumok mindenhol ott vannak, ahol nedves, párás, meleg környezetet találnak. A folyók, tavak természetes lakói. Korábban túlértékelték a klímaberendezések szerepét, azt hitték, hogy csak azok közvetítik a fertőzést. Azonban kiderült, hogy a köz-, és lakóépületek meleg vizes rendszere, a szökőkutak, pezsgőfürdők, a szobai párásítók, a közösségi zuhanyzók, permetezők is stb., mind fertőző források lehetnek. A nem karbantartott berendezések pangó kondenzvize ideális táptalaj a baktériumoknak. Ha hosszabb ideig nem használják a meleg vizet, dúsul, és ezáltal megnő a csíraszám. Ha ilyenkor kinyitunk egy csapot, az első használat során kiürülnek az elszaporodott, virulens baktériumok és aeroszolos formában fertőzhetnek.


A lappangási idő 2-10 nap. Kezdetben vírusfertőzésre jellemző panaszok mutatkoznak. Kis hőemelkedés, izom-, és ízületi fájdalom, gyengeség. Ezek általános tünetek, viszont 1-2 nap múlva jelentkezik egy erős, fokozódó, száraz köhögés, ami az összes atípusos tüdőgyulladásra jellemző. A 2-3. napon jön a hidegrázás és a magas láz, nehézlégzés, az oxigénhiányra jellemző lila körmök és ajak. Előfordulhat bizonytalan mellkasi fájdalom, az esetek nagy részében híg, vizes jellegű hasmenés. Fejfájás majdnem mindig kíséri, de előfordulhat aluszékonyság, vagy a tudati állapot megváltozása is, ami a letargiától egészen a delíriumos tünetekig terjedhet. Érintheti a mellhártyát, a szívburkot és a veséket is. Jellemzőek az emelkedett máj enzim és vesefunkciós laborértékek, a kis mennyiségű (szabad szemmel nem látható) vér jelenléte a vizeletben.

Diagnosztizálni a legbiztosabban és leggyorsabban - csak az első héten - vizelet antigén vizsgálattal lehet. Később köpetből, vagy bronchus váladékból egy egyedi táptalajon végzett tenyésztési eljárással, vagy egy másik speciális technikával, mikroszkóppal, s vérből történő ellenanyagszint meghatározással.

Az időnek pedig döntő szerepe van a betegség kimenetelét illetően. Az a baj, hogy az orvosi gyakorlatban még nem gondolnak elég gyakran erre a betegségre. Pedig ha időben elkezdik kezelni, megfelelő gyógyszerekkel három hét alatt tökéletesen gyógyul. De ha nem, akkor a halálozási arány még az egészséges fiatal embereknél is meghaladja a 80%-ot.

Az előfordulás az utóbbi években jelentősen nőtt. Ma már az otthon szerzett tüdőgyulladások kb. 14%-áért felelős a legionella.

Manapság világszerte vannak járványok. Spanyolországban, Ausztráliában, Franciaországban, előfordult az amszterdami virágkiállításon is... Angliában már több járvány zajlott le.

 

 

1998 óta nálunk ez egy bejelentési kötelezettség alá eső fertőző megbetegedés.


A legveszélyeztetettebbek azok, akiknek  valamilyen társbetegségük van, vagy csökkent védekezőképességűek, a dohányzók, - elsősorban a férfiak. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a megbetegedések mindettől (kortól, nemtől, társbetegségtől) függetlenek.