2016. 06. 05
A ló már reggel óta poroszkált nyugat felé. Dicsérte eszét, hogy a hajnali csatában, mikor attakra riogott a kürtszó, ő az ellenkező irányba vette a vágtát, mintha lónak való zabos kiflit osztanának arrafelé. Csodálkozott, hogy a gazdája, a zsoldfizető defterdár, ahelyett, hogy fékezné, kegyetlenül még a sarkantyúját is az oldalába vágta. A két talpas janicsár, akik a kantár után kaptak, hogy megállítsák, alig bírtak félreugrani előle. Egy szpáhi kivont szablyával a szökni készülő számvivőtiszthez ugratott, s már felemelkedett kengyelében, de ahelyett, hogy lesújtott volna, lekapta a nyeregkápáról lógó pénzeszsákot, és ízibe megfordította a lovát.

2016. 06. 11
Tavasz tájt szélesre tárjuk otthonunk ablakait, ajtóit, valahogy a szívünk és lelkünk kapui is megnyílnak, befogadóbbá válnak. Nyitottabbak vagyunk a világ információnak befogadására, barátságok, szerelmek alakítására, érzelmi, lelki szövetségek megkötésére. Valami furcsa bizonytalanság mégis jelen van, ha azt a szót ízlelgetjük: barátság. Annyi mégis bizonyos, s akinek volt vagy van barátja, tudja, hogy sokkal többet jelent ez a szövetség, mint ismerősnek lenni, mélyebbről fakadó érzés, mint a szerelem.

2016. 05. 22
Kedves olvasó! Bár nem felejtettem el a cikk címét, de elég messziről kezdem! A XXI. század digitális és virtuális világában, ahol az önálló gondolkodás nem érték, sőt mi több, a közoktatás törekvése a 90-nél alacsonyabb intelligencia kvócienssel rendelkezők tömeges kibocsátása az iskolákból, nem véletlen, hanem cél!

2017. 02. 23
Ezen a szép rügyfakasztó tavaszi napon miért a félelemről, az életünket át- meg átszövő szorongásról írok, annak az az oka, hogy úgy érzem, egyre inkább telítettek napjaink ezekkel az érzésekkel. Otthon, az utcán, az iskolában, a munkahelyen, az üzletben, a szolgáltatónál, mindenütt sok a panasz, a rossz érzés, az emberek egymás közötti viszonya közömbös, vagy sok esetben ellenséges. Inkább vagyunk vevők a rossz, a negatív információkra, mint a jó élmények, kellemes benyomások másokkal való megosztására és azok befogadására. A jó hír nem hír! Azzal csak irigységet gerjesztünk! A siránkozással, sopánkodással meg sajnálatot, részvétet keltünk ismerőseinkben, barátainkban magunk iránt.

2017. 02. 17
Nagyon kevésen vannak, akik elégedettek az alakjukkal, és ne találnának magukon egy kis felesleget. Teljesen természetes, hogy ilyenkor fogyókúrázni, diétázni, sportolni kezd az, aki csökkenteni akarja a zsírpárnákat. De vannak olyanok is, akik nem riadnak meg attól hogy halálos kockázatot vállaljanak az áhított karcsúságért.

2017. 02. 20
A hipnózis egy természetes tudatállapot, amelyhez sok tévhit kapcsolódik.

2017. 02. 20
Mindenki környezetében megtalálható néhány nagyon bosszantó ember, akik persze észre sem veszik, milyen terhet jelentenek a velük mindennap kapcsolatban állókra. Ha valakiben az alábbi személyiségjegyeket ismered fel, inkább ne bonyolódj vele szorosabb viszonyba.

2016. 04. 02
Hegybíró Imrus alig rohant pár métert a méhecske után, mikor hirtelen elcsúszott. Előfordul az ilyesmi a legelőn, ha a szépreményű mézrabló csak felfelé bámul, s feledi, amit otthagytak a tehenek. De estében is markolta az ökörszarvból fűrészelt, bemézezett csapdát, ahol már vagy nyolc vadméh raboskodott. Ahogy feltápászkodott, káromkodás helyett csak megrázta ragacsos lábát, s kiengedte a szarubörtönből a következő foglyot, aki persze ész nélkül iszkolt hazafelé. Nyomban utánalódult, s mindaddig követte a fürge szárnyas röptét, míg végleg el nem tűnt a szeme elől. Akkor amnesztiát adott a következő rabnak, aki boldogan repült testvére után. És ez így ment mindaddig, míg az utolsónak szabadult vadméh elvezette az odvas fához, ahol az erdei nagycsalád lakott. Ott aztán karjára tekerte Anna vállkendőjét, s nagy bátran kirabolta az odút. Persze így sem úszta meg pár fullánk nélkül, mert a méhek sem mérték ingyen a mézet. De hát ez így van, mióta a világ megyen.