fustolgesElbattyogott a tétovázó arany-ősz, és küszöbünkön toporog, s ha engedjük, bejön hozzánk karácsony. Amennyire várjuk, annyira szorongunk is miatta. Hiszen a valamikor elhanyagolható, mellékes motívumnak számító karácsonyi ajándékozás divatja mára már az ünnepkör fő elemévé nőtte ki magát, és ismerjük el: az ünnepvárás egyik legkimerítőbb idegi megpróbáltatása és sok esetben anyagi megrázkódtatása is egyben ez a szokás.



Mégis az egyik legizgalmasabb és lelkesítő tennivaló ilyentájt a megfelelő ajándék megtalálása, kiválasztása, csomagolása és aztán átadása szeretteinknek, családtagjainknak. Szeretnénk vele kifejezni tiszteletünket, hálánkat, megbecsülésünket, és valamelyest pótolni kívánjuk a hétköznapokban elhanyagolt gondoskodást, odafigyelést, a megritkult látogatást, az elmaradt beszélgetést. Egy jól megválasztott ajándékkal kiigazítjuk, elsimítjuk az évközben felhalmozódott harag és viszály okozta ráncokat, és belecsomagoljuk jövőbeni reményeinket és hitünket is, miszerint megmarad a rokonszenv, barátság, szeretet, szerelem, szenvedély, hűség és odaadás egymás iránt.

Az ajándékozás szokása az ókori Rómából ered: újévi ajándékot küldtek egymásnak az emberek: süteményt, arannyal bevont gyümölcsöket, szerencsét hozó ágakat. Ezeket aztán a jókívánságok mellett értékesebb ajándékok követték, majd később a pénz vált az ajándék tárgyává. A középkor kezdetén a karácsony és az újév egy időre esett. Ekkor azonban a feljebbvalók, az elöljárók ajándékozták meg szolgáikat, alárendeltjeiket, akik gazdáik elé járultak boldog újévet kívánni. Ez volt a kalendálás, a koldulás. Az újkor elején már az ajándékok között jegyzi a krónika a feldíszített ágat. A német protestantizmusnak köszönhető a karácsonyfa állítás szokása, s az is, hogy a karácsony családi ünneppé vált. A szülők ajándékozták meg gyermekeiket apróbb meglepetésekkel, játékokkal. Az ajándékozás divatja nálunk is az alacsonyabb rangú emberek megajándékozásával kezdődött: a nagybirtokosok szolgáiknak, cselédeiknek osztottak főleg élelmiszert. A nagyobb arányú, már a gyermekek és a rokonság megajándékozásán is túlmutató, és súlyosabb értékeket felsorakoztató ajándékozási szokás 1945 után kezdődött, a vásárlási feltételek szélesedésével, a kereskedelmi lehetőségek gyarapodásával.



Ez az úzus azóta is tart, és megállíthatatlanul betolakodott mindenüvé, a legszolidabb, legegyszerűbb életet élő családok életébe is. Feltartóztathatatlanul zakatol, dobol a halántékunkon a vásárlás, ajándékkeresés kényszerűsége már az őszi hónapokban, megterhelve az adventi készülődés szép heteit, a várakozás reményteljes csodáját. Sok karácsonyt megélt embernek, gyakorlott ajándékozónak is nehéz megtalálnia a megfelelő egyensúlyt, hogy a készülődés heteiben mennyi az az idő, mekkora az a pénzösszeg, és az a ráfordított energia, amennyi még egészséges és arányos az egész ünnepkör tennivalóihoz képest. Nem könnyű a helyes mérték megtalálása, hiszen hatalmas mennyiségű kereskedelmi reklám sulykolja belénk: vegyél, fizess és vidd, napokig tartó, ezernyi portékát felvonultató vásárba botlunk mindenütt, hogy igen nehéz az ellenállás, az érzékszervek féken tartása, a pénztárcák visszafogása. A kereskedők nagy része éves bevételének nagy százalékát ilyen alkalmakkor szerzi meg. Mert minden kapható. És tényleg: minden kapható? S vehetnénk újra Istent is magunknak, ki hitetni tud s hajlani kedvünk szerint. Állni egy napsugáron, s billegni is, mint bátor kötéltáncos emberszagban és benzinbűzben, s várakozni velünk, hogy jöjjön, jöjjön egy újabb mulandó karácsony. (Csoóri Sándor Karácsony előtti dünnyögés)

Nem kis erőfeszítésbe kerül hát, hogy a karácsony járulékos eleme, az ajándék maradjon az ami: egy elem, egy színfolt, egy rész az egészből. Mert nem lehet, hogy a karácsony csupán tárgyakról szóljon. Magunknak is tennünk kell érte, hogy ez a néhány nap ne csak egy naptári adat, kínos kötelességekkel sújtott teher, hanem közösen megélt, szép, magasztos ünneppé váljon mindannyiunk számára. Az ajándék pedig maradjon a szeretetnek szavak nélküli kifejezési formája – nem több és nem kevesebb.



Tóth Katalin



 


(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!