Jó tíz éve sokkoló képek rázták meg a magyar tévénézőket. Angliai marhákat öltek meg és égettek el ezres nagyságrendben. Ha röviden akarnánk a helyzetet jellemezni, azt kell mondjuk, hogy újfent az emberi hülyeség és kapzsiság ütött vissza, ezúttal sokkal fájdalmasabban, mint bárki azt képzelte volna egy rejtélyes kórokozó, a prion formájában. A pánik aztán Európa többi országában is végigsöpört, ahogy egyre-másra bukkantak fel a szivacsos agyvelősorvadásban megbetegedett állatok, különböző farmokon.

[caption id='attachment_1881' align='alignleft' width='300'] Egyedül a mi szürke marhánk BSE rezisztens[/caption]

Magyarországon még a nyers marhabőr behozatalát is megtiltották egy időre a Pécsi Kesztyűgyár nagy bánatára, egyes riportertanoncok pedig azzal ijesztgették a honpolgárokat, hogy Nyíregyházán egy idős ember Kreutzfeld-Jakobs szindrómában halálozott el, ami a BSE humán formája. A tudósító szerint a megboldogult feltűnően sokat látogatta a helyi piac hamburgeres bódéját. - Nem gyanús ez? - kérdezte a riportersüvölvény sokatmondóan a kamerába nézve. Nekem személy szerint az volt a gyanús, hogy esetleg ő is kapott valami szivacsos agylágyulást, hogy ilyen marhaságokat beszél.
De egyáltalán mi is történt? Sokáig a kórokozót sem találták, mivel senki sem gondolta volna legvadabb álmában sem, hogy a megszokott baktériumok és az alattomosabb, de szintén jól nyomon követhető vírusok helyett egy közönséges fehérjelánc darabbal van dolgunk, ami egyszer csak furcsán kezd el viselkedni. Igazából miért is tűnne fel az emberi szervezetben ez, ahol csodálatos módon minden a fehérjék körül forog. A sejtekben futószalagon gyártódnak a génjeinkben kódolt minta alapján a különféle funkciókat ellátó fehérjék. Fehérje az enzim, fehérje a támasztószövet, fehérje az izomszövet-egyszóval mi élőlények egy nagy rakás szervezett fehérje vagyunk.
Mindezen termelő tevékenység ráadásul vizes és lágy közegben történik féligáteresztő hártyák lehatárolásával. Ezt úgy kell elképzelni, hogy értsük a dolgok bonyolultságát, mintha egy szörpüzem, egy festéküzem és egy sütöde működne a víz alatt egy helyen és a végterméket hálókkal és szivattyúkkal irányítanák a felhasználási területre, palackozás és csomagolás nélkül.
Továbbszőve a történetet, ezek a fehérjék a térben különféle - fajtájukra és funkciójukra jellemző téralakzatot vesznek fel - amely egyben működésük záloga is. Nos, a prion nem más, mint egy eltérő téralakzatot felvett fehérje, ami egyrészt működésképtelen, másrészről pedig - és most kapaszkodjon meg az olvasó - valami képtelen egybeesés miatt képes más fehérjéket is átlendíteni az energiastabilitási holtponton, és saját képére formálni ezeket. Így akár azt is mondhatnánk, hogy a prion szaporodik és előbb-utóbb szivacsos agyvelősorvadást okoz az agy finomszerkezetének megbontásával.
A történetben pedig itt lép be az emberi felelőtlenség. Ma már egészen biztosak abban a kutatók, hogy a prion - ami egyébként stabil szerkezete folytán hőálló, saválló – egy vagy több állati fehérje feldolgozó üzemből szabadult ki, ahol elpusztult állatokat dolgoznak fel más állatok takarmányává, ami már önmagában is visszataszító dolog, mivel a végső fogyasztók mi vagyunk, ráadásul spóroltak a technológián is, így úszhatta meg a prion a hőkezelést és maradhatott aktív.
Érdekességképpen megemlítendő, hogy egy nagyon hasonló betegség, a kuru - amit orvosok nevető halálnak is hívnak, mivel az érintett folyamatos és nem szívből jövő kényszeres mosollyal megy át a túlvilágra -, szintén egy ilyen prionos történet. Terjedése ahhoz a helyi szokáshoz volt köthető, hogy az óceániai szigeteken élő harcosok a megölt ellenség nyers agyát megeszik rituális okokból kifolyólag.
Itt pedig újra érdemes megállni egy percre. Az AIDS egyik vírusformája évezredek óta él békességben, lappangva egyes majomfajok szervezetében. Hogy egyszerre csak a nyolcvanas évek elején kiugrott a kórokozó az ismeretlenségből és kivívta a XX. század pestise címet, több kutató szerint szintén a nyers majomagyvelő fogyasztásához van köze, és az ezt követő, a vírusok háza táján mindennapos mutációhoz. Azt pedig csak remélhetjük, hogy az elkövetkezendő évtizedekben nem bukkan fel egy eddigieknél is veszélyesebb és esetlegesen nem ismert szerkezetű kórokozóforma, amivel a tudomány nem tud mit kezdeni.

Egy amerikai tudós azt mondta, hogy a Föld utolsó és leghatásosabb védővonalai a vírusok.
Mire értette ezt pontosan - a marslakók támadásának megfékezésére, vagy a Föld jogos ellencsapására az őt kiszipolyozó emberiség ellen -, nem tudni. Én félek, hogy az utóbbira gondolt.
Szöveg és fotók:
Ifj. Vasuta Gábor – Molnár Péter
ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT, HA TETSZETT A BEJEGYZÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!