Szombat van. Madárdalos, finom, fátyolosan szép nyári reggel, teli csodás illatokkal: az akác már elvirágzóban, de a bodza még tartogat néhány szép virágtányért a friss ágakon. A nap most érkezik a kertbe, áttör az orgonabokrokon és a szőlőlugas nyújtózkodó kacskezdeményeit melengeti át, hadd érjék el a támaszul nekik kihúzott drótot.

worx

A levendulakalászokon méhek hintáznak, a rózsák között színes lepkék táncolnak. Hála és boldogság tölti el a szívemet, hogy megtehetem: itt ülök az üde, nyári virágoskertben, a kávémat szürcsölgetve, és minden itt van, ami szép és kellemes, jó és finom, ami megalapozza, bearanyozza az egész napomat.
Ám a szépséggel és derűvel induló reggelnek hamarosan vége. A szomszéd házhoz megérkeztek a hétvégi lakók, a budapesti vállalkozó és családja. Amíg a telepjáróból kipakolják a holmiijaikat, megy a tuc-tuc zene, na de a szokásos esti dínom-dánom sem ígér sok jót.  Aztán néhány házzal odébb Szabóék indították be a fűrészgépet. A gondos gazda már nyáron beszerzi a télire való tűzifát. De nem felvágva, darabolva, hanem méterben, így olcsóbb. Ráérnek egész nyáron felfűrészelni, felvágni, míg bejön a rossz idő. Igen ám, de a fűrészgép órákon át tartó sírós-könyörgős nyöszörgése nem túl szívderítő muzsika. Amúgy, felénk igen rendes, tisztes népek laknak. Mindenki ad az ápolt környezetre, így az udvarokon, a kertekben, sőt a házak előtt is takarosan le van kaszálva a fű, a gaz. Na, de nem kézi kaszával, hanem természetesen elektromos, vagy motorral működő fűnyíróval. A legfülsiketítőbb, idegtépőbb azonban a fűkasza. Amikor ezekből körülbelül egy időben beindul három-négy darab, az valami rettenetes, és az már közelít a fájdalomküszöb határa felé. De nem is kell ennyi. Elég, ha egy is működésbe lép és folyamatosan, megállás nélkül, órákon át hasítja-vágja a gazt éktelenül visító, fület tépő hanggal.
Több ház kertje, udvara sövénnyel van beültetve a kíváncsiskodó szemek elől, de porfogónak is kiválóan alkalmasak a puszpáng, az orgona, a hóbogyó és boglárka bokrok. Ezeket azonban időnként, de legalább kétszer vágni kell tavasszal és nyáron, hogy a növekedést mind szélességében, mind pedig magasságában valahogy kordában lehessen tartani. Mi is lenne alkalmasabb erre a munkafolyamatra, mint a motorizált sövénynyíró gép. Na, ezekből is működik bizony jó néhány a környékben.
Így telik hát a szombat, nagyjából egész nap, a falusi portákon. Mindenki most igyekszik bepótolni hétközben elmaradt teendőit. S eközött van bizony sok olyan munka, amely – hála a nagyszerű motorizációnak – bizony kellemetlen zajjal jár.
Na, de aztán jön a sokat ígérő, szép, békés, faszén- és pecsenye illatú este. Amíg meg nem érkezik Zolika, az utcabéli 37 éves, nagyra nőtt gyermek, aki tehetősségét H… ST 1300-asával  már a szülői házhoz közeledve kellőképpen érzékelteti, ahogy az utcába fordul, jól felpörgeti a motort, hadd tudja meg mindenki, ki is az a nagyszerű fickó, aki milyen sokra vitte, milyen motorkerékpárral jár. De ne feledjük Kareszt sem, a meg nem értett művészt, aki a szomszéd utcában, saját házánál kezdi meg nosztalgia-estjét fél kilenc körül. Énekel, szintetizátorral kíséri magát, erősítővel ad nyomatékot tehetségének… Mindig az a perc a legszebb perc … De nem panaszkodhatunk igazán, mert úgy  tíz óra környékén be is fejezi, ahogy az illik, ami az előírás.
Amúgy a zajszennyezés egyre nagyobb méreteket ölt, egyre több a zaj káros hatásai miatt kialakuló betegség és nem csak a munkahelyeken és nem csak a nagyvárosokban.  Néhány érdekes adat: egy átlagos, egészséges fül a 20-16000 Hz tartományban érzékeli a hangokat. A hétköznapi társalgás 500-2000 Hz intervallum közé esik. A zaj hatása az átlagos emberi szervezetre: 30 dB-től pszichés panaszok, 65 dB-től vegetatív problémák jelentkeznek, 90 dB-től károsodnak a hallószervek, 120 dB már fizikai fájdalmat okoz. Reméljük, ezzel kevesebben találkoznak, de ismeretszerzés céljából leírjuk: 160 dB-nél átszakad a dobhártya, a 175 dB-t pedig már nem éljük túl.
Otthon, vidéken… Él egy idillikus kép a vidéki életről valahol, mindazok körében, akik talán csak az Öreg néne őzikéjéből ismerik a vidéket, s maguk nem tapasztalták azt meg soha. Persze, más néhány órát eltölteni a várostól távol és beleharapni – a motorizáció ellenére még mindig élhetőbb - falusi levegőbe, mint naponta ott élni, s megtapasztalni, ahogy az igazi vidéki lét hogyan tűnik el, hogy sorvad napról-napra, és hogyan kúsznak be a városi kultúra igazán nem kívánatos elemei ezekre a valaha szebb, tartalmasabb életet látott helyekre.
Nemrégiben például a szomszéd házat nyaralóként használó emberek az egész udvart viakolor kövekkel rakatták le. El sem telt egy év, néhány házzal odébb, az állandóan itt élő gazda és gazdáné szintén kedvet kapott ehhez a módihoz, s ők is viakolor kőkockákat döngöltettek – nem kis hanghatással, persze  - a kiskert helyére.  Virágos- és zöldségeskert helyett immár színes kövek tarkítják a terciát.
Valami folyamatosan zajlik vidéken. Egyfelől az értékrend válsággal küzdő falusi ember vágyik a városit megillető, látszólagos kényelemre, másrészt a városi létformától megcsömörlött lélek a provinciális létben látja kiteljesedni önmagát. De a motorizáció eszközei híján, a gyors és hangos berendezések igénybevétele nélkül szinte egyik szándék sem tud megteremtődni, valóra válni.

 

Tóth Katalin

 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!