A vágyaink tettekre sarkalnak, míg képzeletünk megszínesíti mindennapjainkat. Ugyanakkor ez a két dolog nem mindig pozitív irányba lendíti sorsunkat. Előfordul, hogy a vágyaink hatalmába kerülünk, s a sóvárgás megkeseríti életünk. Képzeletünk pedig félelmet, rettegést is ültethet elménkbe, s veszélyt, rémeket látunk ott is, ahol biztonság és nyugalom van.

Nehéz elhinni, hogy képzeletünk milyen nagymértékben befolyásolja életünket. Amikor például valaki nagyon erősen fél valaminek a bekövetkeztétől, nyilván sokat gondol rá, elképzeli azt, így igen nagy az esélye, hogy az adott dolog valóban be is következik. Ha valaki úgy fog hozzá valamihez, hogy úgysem fog sikerülni, szinte biztos, hogy nem is sikerül, míg ha erősen bízunk a sikerben, akkor általában megvalósul.

Ezek viszonylag közismert dolgok, melyeket gyakran tapasztalhatunk magunkon és másokon. Most gondolatban végezzünk el egy egyszerű kísérletet.

Képzeljük el, hogy van egy öt méteres, átlagos szélességű deszka, a két végét egy-egy fél méter magas állványra helyezzük, és megkérünk embereket, hogy menjenek át rajta. Biztosak lehetünk benne, hogy szinte mindenki gond nélkül megcsinálná. Most képzeljük el ugyanezt a deszkát, csak épp a talajtól ötven méter magasban. A feladat ugyanaz, ez esetben mégis jóval kevesebben vállalkoznának rá. Miért? A válasz egyszerű, ez a feladat ugyanis életveszélyes, mert le lehet szédülni róla, vagy elhasadhat a deszka. Maga az a tudat, hogy alattunk nagy mélység van, nagyon megnehezíti, egyesek számára szinte lehetetlenné teszi a feladat végrehajtását. Pedig ha képzeletünk nem működne, ez semmivel sem lenne nehezebb az előző feladatnál.

Életünk során számos olyan élethelyzet adódik, ahol kimutatható a képzelet működésének előnyös vagy hátrányos hatása.

Az ember vágyai és szükségletei között lényeges különbség van, bár ezeket gyakran összetévesztjük. A szükségletek valóságos dolgok. Ha nem lélegzünk, nem sokáig maradhatunk életben. Étel vagy ital nélkül már jóval tovább kibírjuk, de a vég itt is szomj- vagy éhhalál. A vágyak viszont nem valóságosak, a képzeletünk termékei, nélkülük meg tudunk lenni, bár nehezen tudunk megszabadulni tőlük. Amennyiben egyik vágyunk teljesült, gyakran csupán néhány pillanatig érzünk elégedettséget, utána szinte azonnal más vágyak kerülnek előtérbe.

Ha valaki szomjas, az egy szükséglet, aminek a kielégítésére a tiszta víz is elegendő. De ha mondjuk Coca Colára, vagy skót whisky-re szomjazik, akkor az már egy vágy, nem egy szükséglet. Megvannak a természetes szükségleteink, s ezeket az életben maradáshoz ki kell elégítenünk. A vágyak viszont, melyek gyakran kínzóbbak a szükségleteknél, mivel nem valóságosak, a szükségletekkel ellentétben megszüntethetőek.

A vágyak és szükségletek összetévesztése komoly következményekkel járhat.

A böjtölésnek lehetnek ugyan hasznos hatásai, de túlzásba vitele kifejezetten káros. Helyesen felismerve, hogy a vágytalanság vezethet el a célhoz, a szellemi utak egyes követői, önsanyargatással próbálták meg elérni a vágytalanságot. Ám az alkalmazott módszerek által csupán testi szükségleteiket sikerült korlátozniuk.

A vágyainkat viszont azáltal, hogy megtagadjuk őket, nem szüntethetjük meg. Csak azon a szinten közömbösíthetők, amelyen keletkeztek, tehát kiküszöbölésük csakis elmeműködésünk által valósítható meg.

Az élet persze sivár lenne a vágyak és a képzelet nélkül. De életünk során gyakran állunk válaszút előtt. És ha döntenünk kell jó, ha tudjuk mi a különbség a vágy és a szükség, a képzelet és a valóság között. Bízzuk magunkat a józan eszünkre, s nem hibázhatunk…

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!