Sok embernek az az álláspontja, hogy semmi más nem kell az élethez csak az egészség, mert ha megvan az egészség, akkor minden megvan. Sok ember élete bizonyította már, hogy ez csak részigazság. Amikor fiatalok voltunk, majd ki csattantunk az egészségtől, mégsem volt meg mindenünk. Nem volt boldogságunk, mindig sóvárogtunk olyan valami után, amit nem kaphattunk meg. A szemünk előtt mindig ez a vágy lebegett, a figyelmünk erre fókuszált, ezért nem tudtuk helyén kezelni az egészségünket.


Ami megvolt, az olyan természetes volt. Ez az oka a drogozásnak, dohányzásnak, alkoholizmusnak, mert a természetes egészség olyan magától értetődő, azt gondoltuk örökké fog tartani. A figyelmünk a vágyaink felé irányult, mert azt hittük, ha az, ki lesz elégítve, elérjük a boldogságot. Majd amikor megkaptuk azt, amire vágytunk, már nem is volt olyan érdekes, az érdeklődésünk új irányt keresett.
Ahogy teltek az évek kezdtünk rájönni, hogy az életmódunk, és a vágyaink tönkre tették az egészségünket, és a boldogságunkat is, mert hiányzott valami, amivel egyik ember sem születik, a tudás.
Minden embernek, aki erre a földre érkezik, tudásra van szüksége, hogy el tudjon igazodni a zord földi viszonyokon, hogy különbséget tudjon tenni a veszélyes és veszélytelen között.

A tudásszerzés szempontjából nézve a föld, nagyon kemény kiképző hely. Könnyen más élőlények táplálékává lehet válni, de életünket követelheti egy rejtett gleccser-hasadék, leomló hegyoldal, cunami, de még egy békés tó is, ha nem tudunk úszni, de könnyen előfordulhat, hogy saját embertársaink okozzák a vesztünket, a betegségekről már nem is beszélve.
Sok esetben a tudás sem segít. Hiába tudom a megoldást, ha nincs erőm vagy megfelelő eszközöm a cselekvéshez, veszíteni fogok. A legtöbbször azonban a kellő mélységű tudás helyes alkalmazása átsegít bennünket a problémákon.

A tudás tehát nem „úri huncutság” hanem a földi létünk nagyon fontos feltétele. A túlélésünk sarokköve. Az emberiség felismerve ezt, intézményeket hozott létre, a tudás továbbítására, szinten tartására, és aktualizálására. Az emberek nagyon sok területen képezhetik magukat, akár több diplomát is szerezhetnek, amely igazolja, hogy rengeteg időt fordítottak hasznos, és haszontalan dolgok megtanulására, és amelyekből vizsgákat is tettek.
Az igazság kritériuma a gyakorlat. Minden tudás annyit ér, amennyit a gyakorlatban hasznosítani lehet belőle. Ez igaz a spiritualitásra vonatkozó tudásra is. Ha a tudásomból következő rossz cselekvésem miatt, mondjuk, beteg leszek, akkor baj van a tudásommal. Helytelen ismeretanyag birtokában döntöttem, és a következmény – a gyakorlatban – szintén helytelen lett.
De mi történik akkor, ha ugyanazon az egyetemen, ugyanazon évfolyamon végzett hallgatók egyik csoportja jól megállja a helyét az életben, mások pedig nem tudnak munkát találni, leépülnek, hajléktalanok lesznek. A szerzett tudásuk ugyanaz, a gyakorlatban mégis eltérő eredményt produkálnak. Lehet, hogy az emlékezés-felejtés rendszerük eltérően működik, de úgytűnik, hogy kell lennie még valaminek a tudáson kívül, ami jelentősen befolyásolja az eredményt.
Ez a dolog nem más, mint az egyénenként változó megértési szint. Az egyik ember kevesebbet tud, de többet ért a világ jelenségeiből, míg a másik sokat tud, de ezt a tudást nem képes a gyakorlatban hasznosítani. Ezért aki éppen átcsúszott a vizsgákon sikeres üzletemberré válik, míg az, aki színjeles volt, évek múlva is a helyét keresi.

A Csung Jüan Csikung úgy tartja, hogy a gyakorló és a nem gyakorló ember között a megértés szintjében van a különbség.
A csikung gyakorlás következménye és célja hogy a gyakorlónak minél kiterjedtebb legyen a megértési szintje, hogy a világ jelenségeit a lehető legszélesebb összefüggéseiben láthassa, és a cselekedeteit ez irányítsa. A gyakorlás arra irányul, hogy minél több csi-t gyűjtsünk magunkba, mert a csi nem csak az Univerzum legalapvetőbb egysége, hanem energia, és információ is egyben.
Minél több a csi bennünk, annál több lesz bennünk az energia, és az információ is, ez teszi lehetővé, hogy a világ jelenségei mögött lévő információ, és a gyakorlás során begyűjtött információ azonosságát felismerve megértsük a jelenségeket, aminek természetes következménye a tudásunk növekedése. Ezt támasztja alá, hogy ha a külvilágban olyan jelenséggel találkozunk, amelyről bennünk nincs információ, a jelenséget nem értjük, ezért kutatni kezdjük.

A Csung Jüan Csikung gyakorlója, a gyakorlás bizonyos szintje után ismerősként kezeli a külvilág jelenségeit. A benne lévő tudás láncok, vagy rész összefüggések, logikus rendszerként állnak össze, és ha találkozik egy jelenséggel, akkor feltárul benne annak múltja, és a jövője is.
A fokozatosság elve természetesen itt is érvényes. A gyakorlás elején még kevés ilyen tapasztalata van a gyakorlónak, de ahogyan növekedik benne a csi mennyisége, úgy szélesedik a látóköre és a tudása is.
A Csung Jüan Csikung III. szintjén nem csak a tudásunk (információ) mennyisége növekedik, hanem az információt feldolgozó, letároló, tudatunk is.
A gyakorlás eredményeként mindenki egyéni fejlődésének ütemében egyre kiterjedtebb tudatszintet tapasztal. Megszűnik a szűk látókör. Az észlelt jelenségek egyre szélesebb összefüggésben kerülnek mérlegelésre. Aki nem gyakorol, természetesen az is rendelkezhet az élethez szükséges mennyiségű, információval, de sok olyan adat is terheli a tudatát, amelyre valójában nincs szüksége.
A csikung gyakorló aktuális tudása egyszerű és célirányos. Nem fog kukoricakapálás közben ódákat zengeni. És ha mégis, akkor arra valamiért ott, munka közben, szüksége volt.A tudását alapvetően a tapasztalata, és a gyakorlása eredményeként szerzi meg. Természetesen olvashat könyveket is, de azokban már olyan tudás is megjelenik, amely a szerző egójának torzításait is tartalmazza.
A rendszeres gyakorlás egyre több és több csit mennyiséget eredményez, amelynek az lesz az eredménye, hogy a gyakorló tudása egyre jobban hasonlít az Univerzum tudásához, így leköveti az Univerzum fejlődését is. Eggyé válik az Univerzummal, azaz megvilágosodik. A megvilágosodás, mint a legmagasabb minőségű tudatállapot, nagyon hosszú, akár több inkarnáción keresztül történő, gyakorlás eredményeként alakul ki.
A megvilágosodott ember tökéletes összhangban él a környezetével. Tanít, példát mutat, de soha nem kényszerít semmilyen magatartást senkire. Tudja, hogy az erőszak csak nehezíti a befogadást. Mindenkinek meg kell érnie ahhoz, hogy felismerje egy-egy tanítás jelentőségét
Az emberiség történetében nincs olyan generáció, akinek az életében ne lenne legalább egy megvilágosodott ember.
A Csung Jüan Csikung nagymestere Hszün Ming-Tang is megvilágosodott személy, aki azért született erre a világra, hogy megtanítsa az emberiség érdeklődő csoportjainak azokat a gyakorlatsorokat, amelyek megszüntethetik az egyéni szenvedést.
Őrizzük a szív nyugalmát!

 

Borsos Árpád
Nemzetközi csikungtanító
Tel: 20/ 321-4131
www.csikungtanito.hu

 

 

 

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT, HA TETSZETT A BEJEGYZÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!