Vannak az életben olyan dolgok, amelyekre az ember csak negyven éves kora után lesz fogékony. Ilyen a németek precizitása, Beethoven egyetlen hegedűversenye és talán még a gombás pacal is (amelytől nemsokára úgyis eltilt a háziorvosunk). És ilyen a botanikában a bükkösök szeretete. Mindeme dolgokban az a közös, hogy szeretetükhöz élettapasztalat, a kis részeket és az egészet egyként kezelő látás, valamint tisztelet, hagy ne mondjam, némi alázat szükségeltetik. Hogy miért mondom mindezt? Mert a bükkösök nem csábítanak erdei hancúrozásra, gyerekkiadásban számháborúzásra, de még hangos beszédre sem. Novemberi ködben pedig az elmosódott fatörzsoszlopok egyenesen a pokol tornácára emlékeztetnek. 

Hozzá kell tegyem, a fentiek a montán bükkösök jellemzői, amelyekből nálunk olyan sok nincs azért, tekintve, hogy 800 m körül indulnak felfelé. Szép, pokolbéli állományai vannak a Kékes környékén, Bánkút körül és a Börzsöny legmagasabb csúcsain.
A szubmontán bükkösök azért már nem olyan szigorú jelenségek elegyesebb mivoltukkal. Lelopakodhatnak már 350 m magasságba is, mint a Szinva-patak völgyébe, Alsóhámornál, de szép hegyi juharral elegyes állományai vannak magának a Szinva forrásának környékén is, holdviola, és farkasbogyó tömegekkel.
Léteznek ezen kívül még alacsonyabban lévő extrazonális bükkösök Dél-Zalában, a Szent-Mihály hegyen. Egy picike és egyetlen ilyen növénytársulás a pofók árvacsalánnal és a hármaslevelű szellőrózsával a Dráva fölött, amely aztán a vasúti sín másik oldalán egy ártéri ligeterdőbe folytatódik, ami olyasmi, mintha az én férfiasan szőrös lábam körömcipőbe folytatódna.
Igaz, Belső-Somogyban megjelennek savanyú homokon is a bükkösök, amelyekben az a szép, hogy lágyszárú növényzetükben egyaránt találhatóak hegyi elemek, mint a völgycsillag és a farkasboroszlán, illetve atlanti-mediterrán fajok, mint a pirítógyökér és a szúrós csodabogyó. Erdészeti kutatók szerint ez az állomány lesz egyébként a klímaváltozás első áldozata. Hogy mi lesz a helyükön, azt nem tudom elképzelni egyelőre. Remélem nem valami keszekuszaság, zöld juharral, bálványfával meg sok szúrós bokorral. De komolyan mondom, három éve egy nagyon száraz augusztusban hallottan sóhajtozni és nyögni a bükkfákat Mátraháza körül is. Nem tudom mi adta ki ezeket a hangokat, de világosan ki lehetett hallani belőlük, hogy szenvednek a fák.
A bükkfás leltárban külön rovatot érdemel, a Bánd fölött található nyugat-középhegységi bükkös formáció, elsőként a babérboroszlán miatt, másodsorban a tízezres nagyságrendű tiszafa állománya miatt, és amelyek nem ám olyan sínylődő letörpült példányok, mint a bükki Szinva-szurdok oldalában, hanem szép nagy, lucfenyőszerű egyedek. Ilyen sűrű és lokális előfordulás elég rejtélyes dolog. Esetleg valami középkori méregkeverő cég ültette őket ide nyersanyagnak, mivel a tiszafa minden porcikája mérgező, áltermése piros húsának kivételével.
Mint ahogy hazánk flórájába más ilyen ténylegesen ültetett haszon és dísznövény elemek is beszivárogtak kivadulás módszerével (ahogy a rendőrségen mondanák), mint a fűszeres kálmos, a csinos téltemető és a festékanyagot szolgáltató csülleng.

Nem olyan messze innen, a Tobán-hegy bükkfái alatt a bókoló és a törpe keltikével lehet találkozni. Ha szeretnénk felismerni a védett Corydalis intermedia-t, javaslom, hogy koncentráljunk a virágzathoz képest csuda nagy, szíves murvalevélre és még véletlenül se olvassunk el létező tíz oldalas tanulmányokat a kérdésről, mert a végén már az ibolyával is össze fogjuk keverni. Közben egy gyors kertészeti oldalvágás: sokáig nézegettem gyanakodva a kerti szívvirágot, hogy mire is emlékeztet engem, míg végül rájöttem, hogy ő is egy túlméretes távol-keleti keltike tulajdonképpen.
A végére hagytam a kedvencet, a sziklai bükköst. Véleményem szerinti legszebb és leggazdagabb megjelenését a bükki Jávor-hegyen tanulmányozhatjuk. Ha végigmegyünk a hegy felső kétharmadában lévő dózerúton, akkor egy hűvös időszaki botanikai örömnövényzet fogad bennünket. Kezdetnek az út mindkét oldalán haranglábak tömege havasaljai rózsával, majd tarka nádtippanos következik, ami egy sziklásabb részen zöld fodorkásba csap át enyves aszattal, fehér acsalapuval, valamint karéjos vesepáfránnyal és hármaslevelű macskagyökérrel. Egyes növényfotósok sportív alapon szeretnek olyan képeket készíteni, amelyen nem egy, hanem két védett növény van. Nos, itt egy szélesebb objektívval egyszerre ötöt lehet közülük lekapni egyszerre, ami nyilvánvalóan abszolút magyar rekord lenne.

A montán bükkösök madárvilága és egyáltalán a faunája nem olyan gazdag, de úgy gondolom, az itt található fajok különlegessége kárpótol ezért.
A Hámori-tó körül elég gyakori például a kis légykapó, amit egy írásomban lepukkant vörösbegyhez hasonlítottam, amiért is egyes madarászok engem neveztek el egy kivágott fa földfeletti csonkjának, illetve a rajta növő, élősködő, kemény termőtestű gombafajnak, hogy finoman írjam körül a dolgot. Illetve van fehérhátú harkály itt-ott a Bükkben és Börzsönyben, amitől az ornitológusok beteges izgalomba jönnek, valamint kék galamb és örvös légykapó.
A bükkösökben él továbbá a fekete ciripelőfutó, ami nagy csigákat marcangol szét, hogy még nagyobb kedvet csináljak a bükkösökhöz, de egyéb futrinkafajok is kedvelik nyirkos, hűvös avarukat. A lapos kékfutrinka, a zempléni futrinka és a sokszínű futrinka például.

Egyszerűség és szépség. A bükkösöket nyugodtan tekinthetjük a természet gótikus katedrálisainak, égbetörő formáival. És a természet templomainak megnézésére minden évszakban jó alkalom adódik.
Tavasszal a geofitonok virágos szőnyege, nyáron a havasi reliktumfajok és a reggeli párás, jó illatú levegő, ősszel a gombák és a lombszínező szépség okán, télen pedig a természeti formák szépsége nyűgöz le. Sajnálatos módon az erdészet is hasonló vonzódást érez irántuk, bár ők leginkább felköbözve, teherautón szeretik látni a fákat. A bükk pedig azt figyeltem meg, kimondottan rosszul viseli az állomány megbontását, a szélső fák két év alatt elszáradnak a mikroklíma változás miatt. A bükk kérge legalkalmasabb továbbá simasága okán arra, hogy bicskával összefirkáljuk, főleg női nevekkel. Hogy ez mennyiben segíti elő az illető hölgy párzási hajlandóságát, az még további kutatásokat igényel.
Ha pedig általánosabb emberi, mondjuk történelmi léptéket keresünk az erdők és az ember viszonyában, akkor elég megemlíteni egy nevet. Buchenwald, ami történetesen bükkerdőt jelent.


Molnár Péter

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!