[caption id="attachment_16044" align="alignleft" width="300"] Mórahalom - Bivaly fesztivál túrázókkal a Széksóstó körül.
Fotó:Karnok Csaba[/caption]

Bivalyfesztivált tartottak nemrégiben a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban – immár sokadjára. A Kis-Balatonhoz közeli kápolnapusztai bivalyrezervátumban a látogatók testközelben tekinthették meg a többszáz kilós, fekete, jellegzetes mörcögő hangot adó jószágokat; bivalygulyást, bivalyhamburgert kóstolhattak. Néhány nappal később az ország másik felében, a Csongrád megyei mórahalmi nagyszéksós-tavi bivalyrezervátumban pedig többek között nagy sikerű bivalytúrát rendeztek. Mindkét helyszínen látogatók tömegei voltak kíváncsiak a látványosságra.

Őshonos, régi magyar háziállatfajta a vízibivaly, szokásos nevén a bivaly, mely már a magyaroknál is hamarabb benn volt a Kárpát-medencében. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság bivalyállománya, mely egyszersmind az ország egyik legnagyobb állománya, döntően a Kis-Balaton térségében van, Kápolnapusztán és Zalaváron – mondja Gál Róbert területkezelési, pályázatkezelési és üzemeltetési osztályvezető. A tehenek létszáma 240, a tenyészbikáké hat, s vannak növendék állatok is. A bivalyállományt több céllal tartják.
A legfontosabb a terület természetvédelmi kezelésének megvalósítása, a lápos, mocsaras területek legeltetése. Génmegőrzési céllal is gondozzák az állatokat, mivel a hazai állomány még mindig veszélyben van a kis létszám miatt (összesen mintegy 4-5000 bivaly található hazánkban). A harmadik a bemutatási, illetve gazdasági cél. A szaporulatból származó bikákat értékesítik, és ugyancsak beszerezhető itt a bivalyszalámi is. Bivalytej, -vaj, -sajt termelésével magán-bivalytulajdonosok foglalkoznak, akiket a Magyarországi Bivalytenyésztők Országos Egyesülete tömörít.

[caption id="attachment_16042" align="alignleft" width="300"] A Székelyföldön néhol máig igénybe veszik a bivalyok vonóerejét
Tóth Szabolcs felvétele[/caption]

Mint Rózsa Péter, az 1999-ben létrejött egyesület elnöke – akinek Balmazújvárosban, a Hortobágy folyó partján, Vókonyapusztán van a bivalyállománya -- mondja, ma mintegy 125 tagot számlálnak, a tenyésztést gondosan kidolgozott program alapján folytatják. A magyarországi bivalyállomány csaknem teljes egészében legeltetett, ami nagy szó, mert az a számtalanféle növény, amit a bivaly legelés közben magához vesz, egészséges táplálkozást biztosít az állatnak, s ez tejének minőségén is megérződik. – Olaszországban, ahol tanulmányúton is jártunk a bivaly kapcsán, ha csak négyféle füvet elé tesznek a jószágnak, már azt mondják, „napfényes tej”-et ad. Ehhez képest nálunk sokkal jobbak a viszonyok – mondja az elnök. Az egészséges tartásból adódóan gyógyszereket csak a legszükségesebbeket kell adni a bivalynak, így tejében, húsában nincsenek gyógyszermaradványok. Tejének zsírtartalma 8-16 százalékot is eléri a laktációs (tejtermelési) időszakban. Porcelánfehér, kellemes ízű, hamarabb alszik meg, mint a tehéntej – emellett vitamintartalma is nagyobb. Laktózérzékenyek is fogyaszthatják. Hat liter tejből egy kiló sajt készíthető, jellegzetes bivalysajt a híres mozzarella buffa, és a cheddar; a vaja is kitűnő. Húsa soványabb mint a sertésé, de kövérebb, mint más szarvasmarhaféléké -- azaz a lehető legjobb. Több foszfort s vasat tartalmaz, mint a marhahús.
Egy Csongrád megyei, ópusztaszeri bivalytenyésztő, aki nem kívánt nevével szerepelni, elmondta: egy liter bivalytejért Szegeden hatszáz forintot is megadnának a vásárlók, de nemigen van, mert a bivalytejhez nagyon „macerás” hozzájutni, nehezen szokja meg a fejést. Úgyhogy a bivaly legnagyobb haszna számos esetben a termeléshez kötött anyatehén-támogatás, illetve a veszélyeztetett s védett őshonos állatok tartásának támogatása, amit a tenyésztő kap. Ha megszüntetnék e támogatásokat, alig maradna bivallyal foglalkozó gazda az országban. Az eladott bivalyborjú ára alig fedezi az anya- és az apaállat tartásának költségét – mondja a tenyésztő. Hozzáteszi: ő maga nem is a gazdasági haszonért tart bivalyt, hanem passzióból. Tíz éve vette az első állatot, most nyolc tehene, egy bikája van, s borjai is vannak persze.

[caption id="attachment_16043" align="alignleft" width="300"] Bivalyok a Balaton-felvidéken, a kápolnapusztai
bivalyrezervátumban - Tóth Szabolcs felvétele[/caption]

És – ezeken túlmenően -- mit kell tudni a bivalyról? A vízibivaly (Bubalus bubalis arnee) a szarvasmarha rokonfajainak egyike; a vad vízibivaly, azaz az indiai vagy arnibivaly ma már csak Kelet-India mocsaraiban él. A „vízibivaly” nevet a vízhez való nagymértékű vonzódása miatt kapta. „Sokkal gyakrabban lehet látni őket a vízben, mint a legelőkön. A Nílus áradása idején kezdődik aranyéletük. Úszva barangolnak az elöntött földeken, s csak akkor mennek haza, ha a fejés ideje elérkezett. Szép látvány, amint a kilométer szélesre dagadt folyamon átkelnek” – írja a vízibivaly legfontosabb tulajdonságait átörökölt házibivaly (Bubalus domesticus) egyiptomi mindennapjairól a Brehm. „Nem lehet eléggé csodálni, hogy milyen nagy művészek az úszásban. Úgy viselkednek, mintha a víz lenne igazi elemük. Naponta 6-8 órát töltenek a vízben, s kényelmesen elnyújtózva ott végzik a kérődzést. Ha hosszabb ideig kénytelenek a vizet nélkülözni, nyugtalanok, sőt szilajok lesznek.”
A vad vízibivaly háziasítása valószínűleg Kínában ment végbe az i. e. 4. évezred eleje körül, majd Indiában és Mezopotámiában is megjelent az immáron  házibivaly. Ezekből az országokból terjedt el egész Délkelet-Ázsiában, majd Afrikában. Innen került át Európába Spanyolországon és Görögországon keresztül. Tején s húsán túlmenően régen legfontosabb haszna a hatalmas igavonási ereje volt, mely ötven százalékkal több, mint a szarvasmarháé. Ma a világon mintegy 150 millióra tehető a házibivalyok száma.
A Kárpát-medence területén először az avarok tenyésztették. A bivaly első magyarországi említése Erdélyből, a 11. századból származik, II. Béla király 1138-as dömösi prépostsági adománylevele szövegében szintén szerepelnek bivalyok. Kicsinyét borjúnak, Székelyföld nagyobb részén bocsnak nevezik. A történelmi Magyarországon 1911-ben több mint százötvenötezer bivaly élt -- elsősorban a mai Somogy és Zala megye nehezen járható, nedves, sáros területein használták ki munkaerejét. A második világháború előtt még Mezőhegyesen is volt egy értékes bivalytenyészet. A második világháború utáni évtizedekben a bivaly tenyésztése a Kárpát-medencében szinte teljesen megszűnt. Ma a bivalytehenek kétharmada a nemzeti parkok területén, főleg a Balaton-felvidéki, a Fertő-Hanság , a Hortobágyi, és a Kiskunsági Nemzeti Park területén él.

[caption id="attachment_16040" align="alignleft" width="300"] Telelő bivalyok - Tóth Szabolcs felvétele[/caption]

A bivalytenyésztésnek régi hagyományai vannak Erdélyben, ahol olykor még mindig hasznosítják igavonási erejét is. A Kolozsvár melletti Méra a nádasmenti bivalytenyésztés központja. Itt 1950-ben ezerötszáz bivalyt számoltak, mára ez a mennyiség száznegyven egyedre csökkent. Kalotaszegen a bivalyt a „szegény ember marhájá”-nak nevezték, igénytelenségére utalva. A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdő jellegzetes jelképe volt a borvízhordó bivalyszekér, melyen az 1800-as években cserépkorsókban hordták az ásványvizet az udvarhelyi lakosoknak. Az egyik legnagyobb erdélyi állományt az udvarhelyszéki Énlakán fejik. A parajdi sóbányában bőrét a só felszínre emeléséhez használták, mert ez volt az egyetlen bőrfajta, ami ellenállt a só maró hatásának. A kárpátaljai Aknaszlatinán is maradt nagyobb számban bivaly.
Főbb fizikai tulajdonságai a következők: marmagassága 150-180 cm; a tehenek tömege 400-800 kilogramm, a bikáké 600-1000 kiló, az ökröké 500-1000 kiló. Szarvai többé-kevésbé laposak, szögletesek, fel és hátra, végével befelé görbülnek, s a fejtető szintje alatt erednek; bőre feketés, feketésbarna vagy szürkés; szőrzete ritka, fara kopasz, a borjú dús szőrzettel jön a világra. A bivaly igénytelenebb állat még a szürke marhánál is: megeszi a kákát, a nádat, a szittyót, a mocsári füveket; edzett a gümőkórral szemben. A szarvasmarhánál nyugtalanabb, félénkebb, gazdájával szemben azonban engedelmes, jóindulatú. De kevés veszedelmesebb állat létezik a felingerelt bivalybikánál – de csak akkor támad, ha feszültséget érez, vagy ha sarokba szorítják. – Egyebekben felülmúlhatatlan a viselkedése – mondja róla a bivalytenyésztő-egyesület elnöke. – Gondozójához ragaszkodik, igazi hű barát.
Farkas Csaba