A legkülönbözőbb tudományágak megállapítása szerint az élő szervezetek és a kristályok ugyanolyan atomokból és molekulákból épülnek fel. Az atomok és molekulák között ugyanolyan erőterek léteznek mindkét esetben. Az élő szervezetek szerkezete állandó változáson megy keresztül, míg a kristályok szerkezete sokkal stabilabb. Mindkét esetben azonos mozgástípusok jellemzik az építő elemeket: az atomok forgó- és rezgő mozgása. E mozgásokat ugyanolyan erőterek biztosítják, és a kvantummechanika törvényei mindkét esetben hasonlóan érvényesek.

Úgy az élő szervezetek, mind a kristályok a környezetükből bizonyos információkat képesek fölvenni és azokat önmagukban tárolni, és ezért a belső szerkezetükben kimutatható (gerjesztett állapotok) változások jönnek létre. Mindkét rendszer képes a környezetébe információt leadni, és ezen információ-leadás a belső szerkezetük (a gerjesztett állapotok) változásaival járnak.
A növekedés és szaporodás kimutatható mindkét rendszer esetében, csak annak konkrét megvalósulása teljesen más mechanizmusok alapján történik. Mindkét rendszer véges élettartamú, míg az ember esetében ez kb. száz év, addig egyes kristályok élettartamát évmilliókban kell számolnunk.
Az 1840-es években a beteg altatása úgy történt, hogy kalapáccsal a fejére ütöttek, aminek következtében a beteg koponya csontja gyakran betört, sőt voltak olyan esetek, amikor a beteg meghalt. Napjainkban ez gyilkossági kísérletnek minősülne. Az 1910-es években vezették be az injekciós tű használatát, akkoriban viszont az emberi szervezet tűszúrása is bűncselekménynek minősült. Napjainkban mi biofizikusok arra törekszünk, hogy kiküszöböljük az injekciós tű használatát, hogy non invazív módszert fejlesszünk ki a szervezet bőrtakaróját sértő injekciós tű helyett.
A kristályokat alkalmazó készülékek - így az Orgon-készülék is - non invazív módszereknek tekintendők, és valószínűleg a közeljövőben nagy mértékben el fognak terjedni, hasonlóan mint a komputeres tomográf és a mágneses rezonancia készülékek, amelyek az orvosi laboratóriumok és a gyógyítás nélkülözhetetlen eszközeivé váltak.
Ha az egészséggel gazdálkodni akarunk, akkor szükséges, hogy tisztán lássunk, és definiálnunk kell néhány fogalmat. Ezek a gyógyítás, a betegségmegelőzés és az egészségfejlesztés. A gyógyítás a már beteg emberen próbál segíteni, az eredeti állapot helyreállításával, a kiesett funkciók pótlásával, a megmaradt funkciók erősítésével, a betegség előrehaladásának lassításával, és az idő előtti méltatlan halálozás késleltetésével. A betegségmegelőzés az ismert természeti, szociális, magatartási kockázatok távoltartásával, elkerülésével, hatásuk mérséklésével előzi meg, illetve csökkenti az egyes betegségek előfordulását. Az egészségfejlesztés a lakosság optimális egészségi állapota létrejöttében, illetve védelmében, az egyéni, közösségi és társadalmi felelősségen alapulva tevékenykedik az egészséges populáció tagjai meglévő egészségének kondícióban tartásán, az egészségi állapot pozitív irányú változtatásán. Az egészségfejlesztés célja: minden lehetőséget felhasználva hosszabbítani az emberek élettartamát, és minőséget adni azokhoz az évekhez, amelyeket a fenti aktivitásokkal nyerünk.

Röviden: éveket nyerni az élethez, és életet adni az így megnyert évekhez.
Az egészségmegőrzés kialakulásához helyes egészségi ismeretekre, pozitív attitűdökre, a kívánt magatartás szabályainak betartására és a mások egészségéért végzett öntevékenységre van szükség, és mindezt egyéni, közösségi és társadalmi szinten kell megvalósítani. Ehhez szükséges, hogy a társadalom minden tagja és intézménye támogasson minden új módszert, új technológiát és új készüléket, mert ezeknek bármilyen formában történő akadályoztatása az össztársadalmi egészségügy érdekeit veszélyezteti.
prof. Vincze János
biofizikus

A tanulmány teljes terjedelmében megtekinthető a www.orgon.hu oldalon.