Home » Esszé - Novella

Az ÉLET – Gondolat – Szabadság

2012. január




„Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Felrepülök akkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.”
(Petőfi Sándor: Az Alföld)

Petőfi hozta magával földi életére már születésekor, 1823-as év kapuját január 1-én megnyitva, az igazságot hordozó lila fénnyel megszületve, Máriának, Jézus anyjának szentelt napon, a szabadságot.
A XIX. század egyik tanítójaként érkezett. Kiválósága megmutatkozott kitartó megismerni – akarásával, igazságérzetével, szabadság szeretetével, hazaszeretetével.
Az apától kitagadott, 16 éves, aki esténként titokban nagy költőket olvas. A kollégiumból megugrott vándorszínész. Az éhezve – fázva, lázasan is hazáját bebarangoló ifjú, aki a lányok nagy rajongója volt. Útirajzaival, szerelmes himnuszaival. Országjárásának köszönhetően, sok embert megismert, sok féle tájszólással, népköltészettel, népdallal találkozott, és mindezt nagy költői géniusza, verseiben a művészi tökéletesség szintjére emelve jelenítette meg. Az Alföld nagy felfedezője volt és a természet nagy költője is.
„Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétűl.”
(Petőfi Sándor: A Tisza)

Útirajzai is páratlanok. Csupa tűz, elevenség, fordulatosság jellemzi őket. Epikus művei közül a János vitéz, minden generációnak gyönyörűséget tudott okozni, sokféle feldolgozásban.
Szerinte a szabadság a világ célja.
„Egy vallás van a földön: szabadság.”
1848. március 15-én, Nemzeti dalával, habozó társait és azután velük az egész fővárost, a szabadság felé vezette. Nagy szerepe volt abban, hogy a hűbéri rendszer felbomlott, a jobbágyság megszűnése és a nemzeti függetlenség helyreállítása is megtörtént.

„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell.”
(Petőfi Sándor: A XIX. század költői)

Ha belegondolunk, ez a vers máig érvényes programot diktál, de még mindig küszködni kell! Azt kívánom, hogy Petőfi költészete, életműve, legyen olyan ismert és szeretett, mint az Ő korában és a fegyverletétel után volt. Az egész Kárpát-medence várta haza, majd később kereste nyughelyét.
Azt kívánom, az életáldozata ne legyen hiábavaló, hanem szolgálja végre a magyar nép szabadságát, felemelkedését. Akkor szelleme mindig velünk marad, és segíti a természet szeretetét elmélyíteni bennünk! – így jobban tudunk vigyázni rá, mert csak átutazóban vagyunk a Földön, gyermekeinknek épségben kell továbbadni, Petőfi emlékével együtt.

Lánc Erzsébet

Kulcsszavak: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player





Figyelem!