Évezredeken át az ember a túléléséhez szükséges cukrot olyan anyagokban találta meg, mint a természet adta gyümölcsök és egyéb növények, vagy a méhek által gyűjtött méz.
Az édes íz iránti érzékenység veleszületett és univerzális tulajdonság. A magzat már nagyon korán felismeri ezt az örömet okozó ízt, sőt ezt az érzést az anyatej fogyasztásakor a táplálkozáshoz köti. Ezen kívül az édes íz fiziológiai szükséglet is: a vérben lévő cukor létszükséglet.
A nyelv ízlelőbimbói érzékelik az édes molekulákat, majd továbbítják az agynak az öröm és megelégedettség jelét, amelyhez a jutalom fogalma is társul.A nemrégiben az Egyesült Államokban végzett archeológiai és táplálkozástudományi, valamint a Franciaországban, a Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (Centre National de la Recherche Scientifique) által, az őskori ember táplálkozásáról végzett kutatások azt támasztották alá, hogy az őskori emberek igen jó egészségnek örvendtek: nem voltak angolkórosak, nem ismerték az elhízást, sem a kalciumhiányt, amely a csontritkulást okozza. A megkövesedett ürülék elemzésekor, amelyet a világ különböző pontjain lévő őskori barlangokban találtak (Dél-Amerika, Afrika) azt mutatták ki, hogy őseink sokkal több rostban gazdag növényt fogyasztottak (gumókat, agávét, cikóriát, hagymát) valamint fruktózban, nevezetesen inulinban gazdag gyümölcsöket. Ez utóbbi szabályozza a mérgező növények fogyasztásakor keletkező toxikus hatást, de elősegítette emellett az egészséges bélflóra kialakulását is. A szakemberek szerint nagy mennyiségű (körülbelül napi 135 gramm) inulin típusú fruktánt fogyasztottak. Ebben az időben az ösztönök meghatározó szereppel bírtak.
Napjainkban az ösztönös evés helyét átvette az ízek élvezetét előtérbe helyező étkezés, amelyet meghatároznak a márkák és az életstílusunk, melyek így új betegségeket hoznak létre (rák, diabétesz, szívbetegségek, elhízás).
Manapság már nem táplálkozhatunk úgy, mint az őseink 12000 évvel ezelőtt, viszont ötleteket meríthetünk tőlük.
Így az agávészirup a mai ember két legfontosabb igényét elégíti ki: az édes íz okozta örömöt és az egészséget.
Egy magas édesítőértékű, alacsony glikémiás indexű, természetes termék:
az agávészirup
Az agávészirupot a Mexikóból származó kék agávé növényből (Agave tequilana) nyerik. Négy éves kora környékén, amikor a növény már termékennyé válik, a közepéből növő kardszerű leveleket levágják („kasztrálják”) és a tápanyagok, amelyek a virágot táplálták volna, így a növény közepében maradnak. A nedvet naponta kétszer nyerik az agávéból, reggel és este. A kapott lé fruktánban gazdag, mely a hidrózis során természetes módon fruktózzá alakul.Semleges íz és magas fruktóztartalom
Semleges, enyhén karamelles íze számos élelmiszert édesíthet megőrizve azok eredeti ízét.
Folyékony állaga könnyen oldhatóvá teszi a különböző élelmiszerekben, legyen szó akár meleg, akár hideg italokról.
Magas fruktóztartalma alacsony (25 körüli) glikémiás indexet biztosít, amely alacsonyabb, mint a cukrok többségéé (a tiszta glükózé 100, a szacharózé 70). Édesítő hatása ezen kívül pedig magasabb a szacharózénál.
Mértékkel fogyasztva nem okoz glikémiás zavart, ezáltal nem idéz elő mértéktelen inzulinemelkedést.
Hagyományos cukor és agávé szirup
– mi a különbség?
A hagyományos cukor ás az agávészirup energiatartalma közötti különbséget az agávészirupban lévő víztartalom okozza, amelyet a gyártás során csak részlegesen párologtattak el. Az agávészirup tehát kisebb arányban tartalmaz cukrot. Ezen felül, az agávészirup rendkívüli édesítőhatással bír. Egyazon édesség eléréséhez agávészirupból kisebb mennyiségre van szükség, mint cukorból. Ezáltal a termékkel és a kalóriákkal is spórolhat!
Az agávészirup ideális a hagyományos fehér cukor helyettesítésére.
www.siclari.hu
