Az Astaxanthin számos pozitív hatása közül néhány:
• az egyik legerősebb természetes antioxidáns, mely támogathatja immunrendszerünket és segítheti szervezetünket a káros szabadgyökökkel és az oxidatív stresszel szemben
• a szív- és érrendszer helyes működését is szolgálhatja
• növelheti az állóképességet és a koncentrációt
• stresszoldóként enyhítheti az alvásproblémákat
• csökkentheti a szem érzékenységét, lassíthatja kifáradását
• támogathatja emésztőrendszerünk és idegrendszerünk kiegyensúlyozott működését

De mi is az Astaxanthin, ami ilyen szerteágazóan képes hozzájárulni egészségünk megőrzéséhez? Az Astaxanthin a természet egyik legerősebb antioxidánsa, valójában egy algafajtában (Haematococcus Pluvialis algában) jelen lévő vöröses anyag (karotinoid), amit tengeri élőlények, mint például a lazac és a krill, de a flamingó is előszeretettel fogyaszt. Mindkét állatfajnak élénk rózsaszín színe van, amelyet az Astaxanthinnak köszönhetnek, és innen a kapszula pirosas színezete is. A vonzó külső mögött számos értékes tulajdonság rejlik, ezért érdemes lehet egy egészségtudatos táplálkozást és étrendet ezzel az erős antioxidánssal is kiegészíteni.

Sportoláshoz is
Többek között azért is érdemes rendszeresen Astaxanthin tartalmú ételeket vagy étrend-kiegészítőt fogyasztani, hogy hozzájáruljunk állóképességünk, sportteljesítményünk növeléséhez vagy akár hogy hatékonyabban oldjuk meg hétköznapi mentális vagy fizikai kitartást igénylő feladatainkat.
Az astaxanthin állóképességre gyakorolt hatását számos klinikai tanulmány vizsgálta már, mint például Malmsten és Lignell 2008-as, 40 fő részvételével készült kettős vak kísérlete. A kutatásban a kísérleti csoport tagjai napi 4mg Astaxanthint szedtek 6 hónapon keresztül. A hatást az izmok állóképességére súlyokkal végezett guggolás gyakorlatok maximális számával mérték. A Carotenoid Science-ben megjelent tanulmány szerint a kísérlet során az Astaxanthint szedő csoport és a placebót szedő csoport tagjainak állóképessége között jelentős különbség mutatkozott.

Sikeres harc az oxidatív stresszel szemben
Mindennapjaink során számos káros környezeti hatás ér minket, az így képződő szabad gyökökkel pedig szervezetünk nem mindig tudja felvenni a harcot. A szabadgyökök okozta oxidatív stressz elleni harcban antioxidánsokra van szükségünk. Ezeknek két fajtát különböztethetünk meg: a vízben oldódó antioxidánsokat (ilyen például a C-vitamin) és a zsírban oldódóakat (erre példa az A, az E vitamin vagy a béta-karotin). Fontos, hogy a test mindkét típushoz hozzájusson.
Az Astaxanthint gyakran a karotinoid királyának is nevezik. Különlegessége abban rejlik, hogy más antioxidánsokhoz képest erősebb védelmet biztosít, ha a szabadgyökök hatástalanítását vizsgáljuk. Nishida és munkatársai 2007-ben a Carotenoid Science-ben megjelent tanulmányukban úgy találják, hogy az Astaxanthin az úgynevezett „singlet oxigén” megszüntetését tekintve jelentősen hatékonyabb, mint sok más antioxidáns.
Az Astaxanthin antioxidáns hatása akár:
• 500-szor hatékonyabb az E-vitaminnál
• 800-szor erősebb a CoQ10-nél
• 6000-szer hatásosabb a C-vitaminnál

Mindezek mellett ez a természetes szuper antioxidáns még számos területen támogathatja szervezetünket. Kutatások vizsgálták az Astaxanthin hatását emésztőrendszerünkre, látásunkra, szív és érrendszerünk egészségére és szellemi frissességünk megőrzésére is. A nyár közeledtével pedig plusz egy jó okunk lehet Astaxanthint fogyasztani, hogy kiegészítsük a fényvédők hatását a káros UV sugarak elleni küzdelemben és támogassuk bőrünk védelmét és szépségét!

 

Lipusz Kinga

Források, tanulmányok:
1. https://www.astareal.se/astareal-astaxanthin
2. Malmsten and Lignell: Dietary Supplementation with Astaxanthin-Rich Algal Meal Improves Strength Endurance; A Double Blind Placebo Controlled Study on Male Students. Carotenoid Science, Vol.13, 2008.
3. Y. Nishida, E. Yamashita and W. Miki: Quenching Activities of Common Hydrophilic and Lipophilic Antioxidants against Singlet Oxygen Using Chemiluminescence Detection System Carotenoid Science 11, 16–20 (2007)
4. W. Miki, Pure Appl. Chem. 1(63), 141–146 (1991).
5. H.D. Martin, et al., Pure Appl. Chem. 71(12), 2253–2262 (1999).