A Capoeira egy zenés-táncos harcmővészet, mely Brazíliából ered. Gyakorlója egyszerre tanul harcolni, énekelni, zenélni és elsajátíthatja a portugál nyelvet is. Itt nem verekednek, hanem játszanak a küzdők. Ehhez a sporthoz nélkülözhetetlen a zene. Legfőbb hangszere a berimbau, ami egy íjszerő ütős hangszer. Három alaphang kombinációjával változatos ritmusok játszhatóak rajta. Ez és más ütős hangszerek irányítják a játékot. A gyakorlók egy kört alakítanak, ez a roda. A kört alkotók tapsolnak és énekelnek. A kör közepén két játékos harcol egymással. Úgy küzdenek, hogy közben nem érhetnek hozzá a másikhoz. A játék lényege egy rituális harc, melyben a küzdő felek folyamatosan támadnak és védekeznek. Ezalatt figyelik az ellenfél mozdulatait, és próbálnak csellel túljárni a másik eszén. A zene ritmusára fokozzák, illetve csökkentik tempójukat, ezért a szólóénekes nagyon fontos szerepet tölt be a játékban. Az a cél, hogy az egyik játékos a másikat mozgás- és cselekvésképtelen helyzetbe hozza. A rodába egymás után lépnek be a játékosok. A mozgás alapjait lendületes és ritmusos lépések adják, ezeket pedig kiegészítik az akrobatikus rúgások, ütések, szaltók, cigánykerekek. Három-négy perc után egy másik pár lép a rodába.

A folyamatos mozgás minden testrészt megmozgat, ezért mindenkinek ajánlják. Nagyon kedvelt a lányok körében is, hiszen intenzív edzést nyújt, segítségével elsajátítható egy különleges harcmodor, de nem veszélyes. Emellett a zene is sok hívet szerzett ennek a sportnak a hölgyek körében.

A capoeira gyakorlóinak ünnepe a Batisado. Ekkor nagyszabású bemutató sorozatokat tartanak, és sor kerül az övvizsgára is. A Batisado jelképes beavatási szertartás, ahol a csoport tagjai bemutatják a mesterek előtt, hogy mit tanultak az elmúlt évben, ők pedig eldöntik, hogy milyen szintet értek el a tanulók, és kaphatnak-e magasabb szintő övet.

ACapoeira története is nagyon érde-
kes. A 16. században Brazília gyarmatosításához nélkülözhetetlen volt a munkaerő. Rabszolgákra volt szükség, akiket dohány- és cukorültetvényeiken dolgoztatni tudtak. A bennszülött indiánok nem feleltek meg a gyarmatosítók igényeinek, ezért Afrikából hoztak rabszolgákat. őket tekinthetjük a Capoeira atyjának. Sokan próbálkoztak szökéssel, mert az ültetvényeken elviselhetetlen körülmények között kellett élniük és dolgozniuk. A szökött rabszolgák a vadonban kis közösségeket hoztak létre, melyekben a capoeira volt az összetartó kapocs. Önvédelmi technikákat gyakoroltak és fejlesztettek ki. Ezekbe az autonómiákba nemcsak a feketék menekülhettek, hanem üldözött fehérek és bennszülött indiánok is. Így keveredett a kultúrájuk, a vallásuk, és ez a keveredés észrevehető a capoeirán is. Az újra elfogott rabszolgák aztán az ültetvényeken átadták ennek a harcmővészetnek az ismeretét a többieknek. Amikor visszavitték őket, akkor az ültetvényeken lévő társaiknak is megtanították. Mivel veszélyes volt, ezért a rabszolgatartók betiltották a gyakorlását. Ekkor a Capoeira újabb változáson esett át: hogy folytathassák, a feketék a szálláshelyükön szabadidejükben körben játszották, a harcot megszelídítve, zenével, énekkel kísérve, táncnak álcázva.

1888-ban Brazíliában is felszabadítot-
ták a rabszolgákat, de semmilyen segítséget nem kaptak ahhoz, hogy új életet kezdjenek. Sokan a nagyvárosokba költöztek, és itt külön negyedekben éltek. Mivel munkát nem kaptak, többnyire bandákba szerveződve bőnözésből éltek. A capoeiristák hírneve nagyra nőtt, gyakran alkalmazták őket testőrként, de bérgyilkosként is. 1890-ben betiltották, és kettőtől hat hónapig terjedő fogságra ítélték azt, aki a gyakorlatot alkalmazta. Ez az időszak közel negyven évig tartott. Ekkor alakult ki az a szokás, hogy „capoeira neveket" adnak az új capoeiristá-nak, amire a rendőrség előli rejtőzködés adott okot. A XX. század elején Manoel Dos Reis Machado megreformálta a Capoeirát. Az utcákról az edzőtermekbe vitte, finomította a küzdő elemeket, önvédelmi rendszerré formálta és fehérek is megtanulhatták. 1932-ben megkapta a hivatalos engedélyt is arra, hogy oktathassa ezt a gyakorlatsort, és tanítványai is szabadon gyakorolhassák. Liberalizálása után ugrásszerően megnőtt a népszerősége. Az új stílus a capoeira mővészeti oldalát állította előtérbe.

Összeállította: Czetnár Nóra

 

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!