A délnyugat-japán Szekiszei Lagúna korallállománya 80 százalékkal csökkent az 1980-as évek vége óta a tengervíz melegedése és a korallevő töviskoronás tengericsillagok pusztítása miatt.
A japán környezetügyi minisztérium szerint a több mint 67 négyzetkilométeren elterülő lagúnának ma már mindössze 1,4 százaléka egészséges, miután a területet 1998-ban, 2001-ben, 2007-ben és 2016-ban is tömeges korallfehéredés sújtotta.
Ha a korallzátonyok nem regenerálódnak, az óriási veszteséget jelent megannyi teremtmény számára és jelentős hatással van a régió ökoszisztémájára!
A szaktárca 2008 óta először elemezte a Szekiszei lagúnabeli, valamint az Okinava prefektúrai Isigaki és Iriomote szigetek körüli két másik korallzátonyról készített műholdas felvételeket, valamint a térségek mintegy ezer helyszínéről származó adatokat.
A Szekiszei Lagúnában 1991-ben 14,6 százalék, míg 2008-ban már csupán 0,8 százalék volt az egészséges korallok aránya. A két szomszédos lagúnában ugyancsak 1 százalék körüli volt az egészséges virágállatok lakta területek aránya.
A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.
A korallok ugyanakkor képesek regenerálódni, ha a víz hőmérséklete lecsökken.
A legfrissebb tanulmány azonban azt mutatja, hogy a korallok nem igazán tudtak regenerálódni 2008 óta, valószínűleg részben a 2016-os újabb fehéredés miatt.
A Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenséggel kísért 1998-as volt az eddig feljegyzett egyik legsúlyosabb tömeges korallfehéredés, amely hatvan trópusi ország korallzátonyait érintette.
A kutatók szerint a fehéredés mellett az óceánok savasodása is óriási veszélyt jelent a virágállatokra.
