Kedves Olvasó! Az első részben egy fantasztikus emberrel és két ország, Dánia és Kína lakosságának étkezési szokásaival foglalkoztunk. Dániában I. világháború idején tudatosan vezették rá a lakosságot, Kínában pedig, amit hosszú idejű kísérletként szemléltünk, a túlélés ösztöne vezette rá az embereket a minimális, de elegendő egészséges étkezésre. A nyugati világ - beleértve kis hazánkat is -, mintha nem is ismerné a „minimális” és” elegendő” szavakat az étkezésre vonatkozóan. Itt a fogyasztáson, a minél több fogyasztáson van a hangsúly, függetlenül annak értelmetlenségétől vagy egészségtelen, sőt betegséget okozó és fokozó voltától.

Az első rész itt olvasható: http://zoldujsag.hu/a-taplalkozastan-sotet-oldala-1-resz-122873

Spontán is milliókat érdekel - nálunk is - az egészség visszaszerzése megfelelő táplálkozással, a betegségekből való gyógyulás. Megfelelő ismeretterjesztéssel még több ember figyelmét lehetne felkelteni eziránt. Így megoldódna az egészségesebb, jobb kedvű és vidámabb polgárok sokaságának kinevelése, ha a mindennapi politika ezt felvállalná! S, ha ezek után az egészségügyi büdzsét újra számolnánk, hatalmas megtakarításokat lehetne elérni!
Pedig a mai kornak is megvannak megszállott kutatói, akiknek eredményeit okosabban felhasználva sok, a nem megfelelő étkezés okozta bajtól, betegségtől tudnánk megszabadulni.


Dr. Gallina Shatalova

 Egy ilyen kutató volt az orosz Dr. Galina Shatalova, akinek egészségügyi rendszere pontosan a minimális, de elegendő, nagyon alacsony kalória tartalmú étkezéssel foglalkozik. (Dr. Gallina Shatalova életéről és kutatási eredményeiről majd egy részletesebb cikkben beszámolok.) Itt és most csak annyit, hogy kutatásainak eredményeit összefoglalva azt mondta: „Halálra esszük magunkat!”. Rendszerét az oroszországi Űr- és Repülési Biológiai Intézetben vizsgálták, elfogadták és bevezették az űrhajósok képzési gyakorlatába. Ő pedig az Űrkutató Intézetben is dolgozott, ahol a kozmonauták kiválasztási és képzési ágazatát vezette.


 „Halálra esszük magunkat!”
Közismert, hogy az ő rendszerét követő emberek képesek voltak megszabadulni sok betegségtől, és nemcsak helyreállították a jó egészséget, hanem sokkal magasabb szintre is javították. Egy kis érdekesség, hogy 75 éves volt, amikor egy 500 kilométeres, 20 napra tervezett túrát a Karakum sivatagban 16 nap alatt, nappali 50 Celsius fokos hőségben tett meg csapattársaival együtt. A csapat tagjai minimális mennyiségű vizet és ételt fogyasztottak, a célba érve mindenki nagyszerűen érezte magát és megtartották eredeti testsúlyukat is. Naponta egyszer ettek és zöld teát ittak mazsola hozzáadásával, miközben fejenként nem ittak napi 1 liternél több vizet.
Az emberi test anyagcseréjére vonatkozó tudományos hipotézisek gyakran nem állják ki a gyakorlati próbát. Különböző földrészeken, különböző népcsoportoknál számtalan vizsgálatot végeztek, amelyekben a gyakorlati tapasztalatok és vizsgálati eredmények nem igazolják vissza a főcsapású tudomány által hangsúlyozott működési formákat.


Shatalova 75 éves volt, amikor egy 500 kilométeres, 20 napra tervezett túrát a Karakum sivatagban 16 nap alatt, nappali 50 Celsius fokos hőségben tett meg csapattársaival együtt.

Érdekes és egyben általánosan jellemző a fogyasztói társadalmat szolgáló érdekszféra reakciója ezekre az eredményekre: az elhallgatás és az eltüntetés! Ezzel a viselkedéssel számos területen lehet találkozni, a kutatási eredmények kozmetikázásától a ma már mindenki számára ismert, a diesel motorok meghamisított légszennyezési paraméteréig.


Az üresgyomor-éhség az egészséget nem károsítja, sőt a javát szolgálja, az álcázott-éhség a jóléti társdalom éhsége, melyet a hatóanyagok hiánya és tápanyagok túlzott mennyisége jellemez. A megunt-éhség pedig a táplálék egyformasága révén létrejött étvágyvesztésre utal.

Útmutatónk a bekapcsolt Józan Ész! Viktor von Weizsäcker professzor így ír erről a Beteg Ember című művében:
„Figyelj a nüanszokra és ne figyelj a hatalmas dolgokra. Légy finomabb, ne durvább, légy érzékenyebb és ne érzéketlenebb! A pontosságnak köszönhetjük az igazság megközelítését. A gondosságnak, a finomabb részletek alapos megfigyelésének van ilyen hatása. A kutatónak érzékenyebbnek kell lennie az értelem kisebb figyelmeztetései és bizalmatlannak az első nyers benyomások iránt.”

Maradunk a népegészség és az egészséges étkezés területén. Néhány érdekes kísérlet vagy tanulmány meglepő adatait foglaljuk össze.

Mexikó: Az 1943-ban Hot Springsben (USA) rendezett Táplálkozási Világkonferencián a mexikói küldöttek hazájuk táplálékainak vizsgálatát kérték az US képviselőitől. A mexikóiak tej- és tejterméket valamint tojást és húst csak nagyon keveset és csak nagyon ritkán fogyasztanak. Táplálékuk ősidők óta növényi eredetű és ezekből is szegényes a fogyasztásuk. 150 féle élelmiszert szállítottak Bostonba, és azok vizsgálata után megállapították, hogy valóban lehetséges állati fehérjék és zsírok nélküli egészséges étkezés. Ezt követően összehasonlító vizsgálatot végeztek, és megvizsgáltak 1000 nagyon szegény mexikói gyereket, és 700-800 jól táplált amerikait. Íme az eredmény:

„A szegényesen és kizárólag növényi táplálékon élő kis mexikóiak valamennyi lényeges biokémiai és szövettani vizsgálat alapján egészségesebbek voltak, mint a bőségesen és sokoldalúan táplált kis michiganiek.”


A mexikói gyerekek türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak.

A kísérlet vezetője, Harris professzor ezután további érdekes vizsgálatot végzett. Kétféle táplálékot állítottak elő: a szokásos mexikóit és egy másikat a tudományos táplálkozás kritériumai szerint, ugyancsak mexikói élelmiszerekből, állati fehérjék mellőzésével. Azonban ez a második étel ötször drágább volt, mint az első! A mexikóiak nagy mennyiségben a kukoricán kívül a mályvaspenótot fogyasztják, ami vadon terem, és hasonlít a mi spenótunkhoz. A vizsgálat azt mutatja, hogy a napi kalcium mennyiség 40%-a, a vasmennyiség 90%-a, a C-vitamin szükséglet 60%-a megtalálható a mályvaspenót napi adagjában. A teljes kiőrlésű kukorica pedig jelentős mennyiségű B-vitamint, vasat és kalciumot tartalmaz. A napi 50 gramm chili paprika pedig jelentős mennyiségű karotint és C-vitamint tartalmaz.
Összehasonlítva az amerikai étkezéssel, a mexikóiak igencsak keveset fogyasztanak. Ezért Harris professzor az „éhség” kifejezést finomította, és a következő fogalmakat alkotta meg: üresgyomor-éhség (hollow-hunger), az álcázott-éhség (hidden-hunger) és a megunt-éhség (humdrum-hunger) fogalmát.


Kövérség - betegség - gyógyítás -...és profit!

Az üresgyomor-éhség az, ami az egészséget nem károsítja, sőt a javát szolgálja, az álcázott-éhség a jóléti társdalom éhsége, melyet a hatóanyagok hiánya és tápanyagok túlzott mennyisége jellemez. A megunt-éhség pedig a táplálék egyformasága révén létrejött étvágyvesztésre utal. Az üresgyomor-éhség nyugalommal jár együtt. A mexikói gyerekek türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak.
Érdemes itt az indiánokról néhány szót szólnunk. Például piaci napokon az összegyűlt több ezer indián teljesen hangtalan. Az indiánok nem kapnak szívszélhűdést és nem töltenek meg szanatóriumokat idegösszeomlással. Lehet, hogy éhesek, de boldogak.

„Az indiánok valószínűleg minden élő ember közül a legnyugodtabbak. Mulatságos az amerikai turisták zavarodottságát látni, amikor ezeknek a hajlíthatatlan embereknek a szilárd méltóságával találkoznak.”

Harris professzor az eredményeket így foglalta össze: „Mexikóban valóban lehetséges hús és tejtermékek nélkül élni!” Ez a kijelentés ugyancsak éles kritikát jelent az amerikai élelmiszer ellátás számára! (Journal of American Dietic Association, 1946.)

Emlékeztetőül (A Zöld Újság XIII. évfolyam negyedik számában: Egészségünk és a zsírok, olajok szerepe a hét minden napján 2. rész) vessünk egy pillantást az alábbi diagramra:


  Magyarázat a diagramhoz:

A kövér emberek %-os aránya korosztályok szerint
- Kezdeti statisztikai adatok: 1971-1974.
- Az alacsony zsírtartalmú diéta meghirdetése: 1976
- 2005-re, tehát 30 év alatt a kövér emberek száma minden korosztályban megduplázódott!
- Az emelkedés kezdőpontja egybeesik az alacsony zsírtartalmú diéta meghirdetésének időpontjával!
- A diagram jobboldalán a világos zöld vonallal jelölt a 65 év és feletti korosztály statisztikai adatainak egy része.
Mindenesetre elgondolkodtatóan elő van készítve: Kövérség - betegség - gyógyítás -...és profit!

Maradjunk észak-nyugat Mexikóban, a tarahumarák földjén, mely valamivel nagyobb mint Magyarország területe, de felszíne zord szurdokokkal szabdalt, így itt mintegy 50 ezer indián él, ősi életformájuk szerint. A zord vidék és zártságuk miatt a civilizáció nem tudta elrontani őket. Ez nem azt jelenti, hogy nincs kapcsolatuk a környező világgal, de stabil, öntörvényű, egészséges és a természettel harmonizáló társadalmi berendezkedésük van.


A tarahumarák a Föld legegészségesebb és fizikailag legnagyobb munkaképességű emberei közé tartoznak.

Táplálkozásuk többnyire a kukoricára szorítkozik. Ez is elég szűkös, és ezzel összhangban például a férfiak testsúlya 60 kg körüli. A minimális kalória-felvétel ellenére ezek az emberek „a Föld legegészségesebb és fizikailag legnagyobb munkaképességű emberei közé tartoznak.” A kutatások hihetetlenül érdekes dolgokat tártak fel! Például vadászat során a szarvast nem fegyverrel terítik le, hanem addig futnak az állat után, amíg az a kimerültségtől össze nem rogy.
Az is természetes náluk, hogy 250 km-t gyalogolnak azért, hogy egy családi találkozón részt vegyenek. Az asszonyok és gyermekek teljesítménye is kimagasló. Mindennapos számukra, ha egy fiatalember 50 kg-os terhet cipel 70 órán át, mintegy 170 km hosszan. Gyakran rendeznek labdafuttatást, amikor is két csapat 24-48 órán át „kergeti a labdát” a zord vidéken, hegyen és völgyön megszakítás nélkül, s eközben 150-300 km-t tesznek meg. Különösen meglepő, hogy ez a rendkívüli állóképesség nem csupán a fiatalokra jellemző. Teljesen természetes számukra 40 év felett is, hogy a hegyi utakat 10-13 km/óra sebességgel teszik meg!
Ezek a hihetetlennek tűnő teljesítmények arra utalnak, hogy az anyagcserével és a táplálkozással kapcsolatos ismereteink nincsenek a helyén. Ugyanis amikor a tarahumarák rendkívüli fizikumának okát keresik az orvosok, akkor a szervek mérete és funkciónövekedése erre nem ad magyarázatot. Az a tény, hogy hús és állati fehérje nélkül képesek erre, megmagyarázhatatlannak tűnik!


S ebben a kérdésben ugyanazzal a trükkel találkozunk, mint az elektromosság területén a dörzselektromossággal kapcsolatban már ismertek. Feyman Nobel díjas fizikus az mondja: a dörzselektromosság lényegét nem értjük. Ezért nem beszélünk róla! Itt ugyanaz a helyzet. A táplálkozástudomány nem tud magyarázatot adni a tarahumara indiánok teljesítményére, ezért hallgat róla!
A tarahumarák napi fehérje bevitele kb. 50 gramm növényi fehérje, ami olyan kevés, hogy nem tud átalakulni energiává! Akkor hogyan is működik ez az emberi anyagcsere rendszer? Ennek alaposan utána kellene járni! Azonban ez nem érdeke sem a fogyasztói társadalom élettanának, sem az élelmiszeriparnak, sem a világ vegyi konszernjeinek! Természetesen elvétve vannak kísérletek a fenti titkok feltárására és éppúgy ezen eredmények elhallgatására vonatkozóan is! De a vegetáriánusok is nagyobb hangsúlyt fektethetnének módszereik tudományos igényű ismeretterjesztésére.
Ezután térjünk vissza Európába, pontosabban Svédországba, ahol két nagy böjt-túrával ugyancsak megdöbbentő tények elé állították a világ orvosait, táplálkozási szakértőit.
Az első túra esetében 11 vegetáriánus tíz nap alatt egy 500 km-es túrát tett, mindennemű élelem fogyasztása nélkül! Csak vizet ittak! A túra szervezésekor az orvosok és a szakértők lesújtó véleménnyel voltak az egész kísérletről. Azt gondolták, hogy ezt a távot senki nem tudja így leküzdeni, a célt nem fogják elérni! Tévedtek! A célt mind a tizenegyen jókedvűen, jó fizikai és lelki állapotban érték el: pusztán két résztvevőnek kellett a távot néhány km-el lerövidíteni, de nem rossz fizikai állapotuk, hanem térd- és lábpanaszaik miatt!
A túra utáni alapos laboratóriumi és orvosi vizsgálatok semmiféle károsodást nem találtak a résztvevőknél, az említett lábpanaszok kivételével. A túra szervezésekor igyekeztek megfelelő szakembereket bevon
ni a programba, meghívtak vezető orvosokat, fiziológusokat, sportorvosokat. A szervezők célja a böjt, mint gyógymód szélesebb körű megismertetése volt. Ez azonban a svédeket teljesen hidegen hagyta, ideértve még az orvosokat is. Az orvosok hetilapjában még a túrára vonatkozó hirdetés felvételét is elutasították. A kísérleti túra azonban jól sikerült, a napi sajtó is felkapta a végén a hírt. De a böjtöt, mint a betegségek gyógyulását elősegítő módszert nem fogadták el, ismeretlennek, jelentéktelennek, sőt, életveszélyesnek tartották. Ennek ellenére mégis bekerült a köztudatba, hogy az emberek nehéz körülmények között is, hosszabban, akár tíz napig is képesek élelem nélkül is, nemcsak életben maradni és vegetálni, hanem jelentős fizikai munkát végezni károsodás nélkül!
A túra szervezőjét, dr. Lennart Edrént a jó eredmények arra ösztönözték, hogy 1964-ben egy második 500 km-es túrát szervezzen. A második túrában összesen 19 fő, 14 vegetáriánus vett részt, közülük 6-an már az első túrában is részt vettek, továbbá öt „átlagfogyasztó” is volt. Az előkészítés itt már jobban sikerült, és a kísérletet követte a Karolinska Intézet egy orvosi kutatócsoportja, valamint a stockholmi Gimnasztikai Központi Intézet munkatársai. A böjt-túra résztvevőit egy autóbuszban kialakított laboratóriummal követték, amely lehetővé tette a folyamatos vér és anyagcsere paraméterek vizsgálatát.


11 vegetáriánus tíz nap alatt egy 500 km-es túrát tett, minden nemű élelem fogyasztása nélkül!
Az első túrához képest a fogyasztás itt kicsit módosult, mert naponta 2,7 liter folyadékot ittak, ebből 4 dl gyümölcs- és zöldséglé volt. Továbbá egy vitaminkapszulát és virágport is bevettek a túra elején, de ezek iránti érdeklődés hamar lecsökkent, és csak kb. 200 kcal-t fogyasztottak naponta.
A csapat az előző túra útvonalán haladt, 18-53 év közötti férfiakból állt, akik nem sportolók, nem hosszútávfutók, hanem átlagos, szellemi munkát végző emberek voltak. Mind a 19 túrázó jó szellemi és fizikai állapotban ért célba, és az orvosi vizsgálatok is ezt igazolták. A böjtöt senki nem törte meg, de volt két túrázó, aki a lábán keletkezett hólyagok, ill. térdízületi fájdalmai miatt az út egy részét utazva tette meg. A vegetáriánusok és a nem-vegetáriánusok között érdemi különbséget nem lehetett kimutatni. A túrázók átlagos súlyvesztesége 7 kg volt. A nem vegetáriánusok valamivel több súlyt vesztettek, amit azzal magyaráztak, hogy sósabban étkeznek mint a vegetáriánusok, és így a vízveszteség is nagyobb lett.
A szervezet anyagcsere módosulása a mérések során kimutathatóvá vált, némileg csökkent az oxigénfogyasztás és a testhőmérséklet is. A túra előtt és a túra után elvégzett terheléses vizsgálatokat összehasonlítva megállapították, hogy a szív- és érrendszeri teljesítményük - az előrejelzések ellenére - javult! A vércukorszint változásánál arra számítottak, hogy annak csökkenése miatt akár eszméletvesztés is bekövetkezhet. Ehelyett a vércukorszint a fizikai terhelés és a napi 200 kcal fogyasztása ellenére emelkedett! Feltehető a kérdés: honnan vette a szervezet ezt a cukrot?


A betegségek gyógyítását böjttel, és nem éheztető kúrákkal kell kezelni.

A vizsgálati eredmények további és alapos elemzése még számtalan érdekes dologra derített fényt. Többek között a „böjt” és az „éhezés” közti különbségekre, amiből következik, hogy a betegségek gyógyítását böjttel, és nem éheztető kúrákkal kell kezelni. (Erre még visszatérek.)
Jogosan tesszük fel a kérdést: mi volt a célja s értelme a böjt-túra megismétlésének? Ezt a túra vezetője az alábbiak szerint foglalja össze:
„Hiszünk a természet bennünk rejtőző gyógyító erejében, amely a többség számára ismeretlen. Ezeket a gyógyító erőket és emberi energiatartalékokat a világ tudomására akartuk hozni. A böjt alatt ezek az erők - amikor az ember szabad akaratából mindennemű táplálékfelvételről lemond - látványosan megmutatkoznak! Meg akartuk mutatni és be akartuk bizonyítani, hogy a böjt egészséges felnőttek számára még rendkívüli fizikai terhelés mellett sem jár semmiféle veszéllyel, ami napjaink böjttel kapcsolatos egyik legnagyobb előítélete.”

Megemlítjük, hogy a böjttel kapcsolatban jelentős tudás és jól megalapozott tudományos vizsgálati eredmények állnak rendelkezésünkre. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a böjt rendkívül értékes kezelési módszer, gyakorlatilag a legtöbb modern betegséggel kapcsolatban.

Ne feledjük, hogy az emberi szervezet azzal a csodálatos tulajdonsággal rendelkezik, hogy a legrettenetesebb körülményeknek is ellen tud állni, ha nem lépjük túl alkalmazkodó képességeinek határát!

Folytatjuk
Barátsággal,
Erdei István

 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!