Általános tévhit, hogy a klímaváltozást az váltotta ki, hogy az emberiség nagy mennyiségben kezdte el égetni a szenet és az olajat az iparosodás korszakában - állítja Julia Pongratz, a Carnegie Intézet Globális Ökológia szakágának kutatója. - Valójában, az ember már évezredekkel ezelőtt befolyást gyakorolt a környezetre azzal, hogy megváltoztatta a Föld növénytakaróját: kiirtotta az erdőket, hogy szántóföldeket alakítson ki.

Amikor a fákat vagy a növényzetet általában, felégetik vagy kiirtják, és a növények bomlásnak indulnak, széndioxid kerül a légkörbe. A légkör széndioxid-szintjének ebből eredő emelkedése felismerhető a Grönlandból és az Antarktiszról származó jégréteg mintákból - amelyek jóval a fosszilis üzemanyag égetésének korszaka előtti időből származnak.

Mivel az emberiség történelmében kedvező és kedvezőtlen időszakok váltakoznak, a sok ember halálával járó események (háborúk, pestisjárvány) idején nagy mezőgazdasági területek: szántók, legelők maradnak parlagon, egyes területek visszaerdősülnek, és a széndioxidot segítenek elnyelni a légkörből.
A kutató arra volt kíváncsi, mekkora az ilyen események hatása a széndioxid-szint emelkedő trendjére. Több ökológussal együttműködve rekonstruálta a globális földi növénytakarót az időszámítás előtt 800-tól napjainkig. Emellett vizsgálta a földhasználat-változás hatását a globális éghajlatra.
Különösen négy kiemelkedő jelentőségű esemény hatása érdekelte, amelyek egész régiókat néptelenítettek el: a mongol hódítás Ázsiában (1200 - 1380), a nagy pestisjárvány, a „fekete halál” Európában (1347 - 1400), Amerika meghódítása (1519 - 1700) és a Ming dinasztia bukása Kínában (1600 - 1650).
Az olyan rövid lefolyású események, mint a „fekete halál” vagy a Ming dinasztia összeomlása, nem adtak elég időt a területek olyan mértékű visszaerdősülésére, hogy az új erdők kompenzálhassák a talajban bomló szerves anyag CO2 kibocsátását. Ellenben a hosszan tartó események, mint a mongol hódítás vagy Amerika meghódítása már elegendő időt adtak arra, hogy az erdők újra kinőjenek és jelentős mennyiségű szenet kössenek meg.
Azonban az elnéptelenedő területeken bekövetkezett visszaerdősülés globális hatását legyengítette, hogy a Föld többi területein ez alatt az idő alatt is folytatódott az erdőirtás. A mongol hódítás esetében azonban kivételesen nagy volt a szén-elnyelő hatás - a legnagyobb, a vizsgált négy esemény közül: az elnéptelenedett földek közel 700 millió tonna szenet kötöttek meg. Mai mércével mérve ez annyi, mintha a Föld teljes évi benzinfogyasztásának hatását küszöbölnék ki.
Földhasználatunk módjának tehát óriási a szerepe abban, hogy megváltoztassa a globális szénciklust. A múltban is lényeges hatással voltunk a globális éghajlatra és a szénciklusra, de az nem volt tudatos. A múlt megismerésével nyert tudás alapján ma olyan helyzetben vagyunk, hogy megválaszthatjuk a földhasználat módját, csökkenthetjük az éghajlatra és a

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!