Az ember talán a Föld legversengőbb teremtménye. Nem túlzás azt állítani, hogy éppen a versengés ösztöne segítette helytállni és fönnmaradnia e veszélyes bolygón. A kutatók úgy vélik, hogy a versenyszellem ezért már igen korán fejlődik ki, és leginkább azokban a gyermekekben, akik úgy érzik: kétszeres teljesítményt kell nyújtaniuk ahhoz, hogy szüleik szemében lekörözzék érettebb testvéreiket.

Egy 120 000 személyre kiterjedő vizsgálat végkövetkeztetése szerint az öcsök és húgok jellemében szilárdul meg a leginkább a versengés ösztöne, ami a legtöbbször egy egész életre velük is marad. Egyes kutatók érvelése szerint erre legjobb példa Charles Darwin, akinek épp családi helyzete - többek között a másodszülöttségből fakadó versenyhelyzet - alapozta meg azokat a kreatív készségeket, amelyek aztán hosszú távon átrendezték az emberről alkotott elképzeléseinket.

Már a születés előtt

A versengés, a külvilággal dacolás annyira mélyen belénk táplált emberi tulajdonság, hogy nem egyszer már az anyaméhben is jelentkezik. A terhesség végső szakaszában, mikor szervezete már felkészült a szülésre, az anya testében csökken a vérnyomás, s egyúttal csökken a magzat szervezetébe jutó tápanyagmennyiség is. A magzat azonban még tovább fejlődne a biztonságos anyaméhben, és képes arra, hogy felemelje anyja testében a vérnyomást, és a maga számára biztosítsa a szükséges tápanyagokat. Egyes esetekben ez a jelenség olyan heves mértékben jelentkezik, hogy az anya élete is veszélybe kerülhet.