Nem értett a gazdálkodáshoz. Aztán a sors úgy hozta, hogy vidékre költözött a férjével. Éveken át csinálta azt, amit mások tanácsoltak neki. Végül kidolgozta a saját módszerét.
Eleinte felbérelt egy embert, szántsa föl a területet. Permetezett, műtrágyázott, kapált, gyomlált, ahogy mindenki más. Ez így ment tizenöt éven keresztül. Aztán váltott!
Elgondolkodott: a gyomokat sem veti el senki, mégis megtalálják a helyüket. Innentől kezdve csupán elszórta a magokat. Mindegy mekkorák voltak – a legapróbbtól a burgonya gumóig. Csakis arra figyelt, hogy takarás legyen a magok felett.
A Stout-módszer kulcseleme a mulcsozás. A talajt szerves anyaggal takarja, így csökkenti a kipárolgást, javítja a vízgazdálkodást. A takart talaj az árnyékoltsága miatt kevésbé gyomosodik. A talajtakaró anyag idővel lebomlik, a növények számára felvehető tápanyagokkal gazdagítja a talajt. Nincs ásás, így a felső termőréteg vastagsága nem csökken.

Életfilozófia
Ruth a szülői házból hozta azt az életfilozófiát, mellyel megalapozta a boldogságát. Szülei arra tanították, hogy Tedd, amit tenni akarsz, és soha ne mond meg másoknak, hogy mit csináljanak!
Édesanyja 9 gyereket nevelt, de soha nem szidta őket. Hogy jössz te ahhoz, hogy mások számára szabályokat alkoss? A kertészeti módszerét is csak ajánlotta - bár tudta, hogy 100-ból 99-en nem csinálnák ezt.

Ketrecben nevelt kukoricák
Ruth is kénytelen volt bizonyos védelmet kitalálni a kártevők ellen. Vegyszerre soha nem gondolt. A kukoricáit és a szóját is ketreccel védte meg a mosómedvék ellen. Dühös volt, mert az élelmes állatok hamar megtanulták kinyitni az ajtót. Erre ő lelakatolta.

A kert lett az élete
Ruth Stout (1884 – 1980) több könyvet is írt arról, milyen egyszerűen tartja fenn biokertjét. Egy 13x15 m-es kertben egész évre megtermel mindent, ami 2 személy részére szükséges.
Ruth nyilvántartást vezetett a látogatóiról. Volt egy nagy könyve, ahová beírták a nevüket a vendégei. Több mint 7000 embert fogadott otthonában! Szívesen tett eleget meghívásoknak, de nem volt hajlandó előadást tartani. Öt percet beszél, és utána fogadja a kérdéseket.
15 évet élt özvegyen, és mindig hangoztatta, hogy a kert az ok, amiért életben van!
Ha a világhálón rákeresel Ruth Stout nevére, egy kb. félórás dokumentumfilmet találsz. Mindenképpen nézd meg!

Az örök optimizmus receptje
Ruth Stout mesélte el ezt a történetet.
Mindig tiszteltem a nagyapámat azért, mert tudta, hogy mikor kinek mit kell mondani.
Történt egyszer, hogy elpusztult a bátyám kutyája. A másik két testvérem kiment, hogy tisztességgel eltemesse az udvarban. Álltam a szobám ablakánál, és néztem őket. Záporoztak a könnyeim. Sajnáltam a bátyámat, és a kedves állat miatt is fájt a szívem. Akkor a nagyapám odajött hozzám, átölelt, és azt mondta: - Gyere, mutatok valamit!
Átmentünk a szoba mások végébe. Megálltunk az ablak előtt. Nézd csak! - mutatott egy rózsabokorra. - Te ültetted, és mennyi szép rózsa van rajta! A tiéd, kimehetsz, és le is szedheted!
Már indultam is a kertbe. Ő rám nézett, majd átölelt, és ennyit mondott: - Az előbb nem jó ablakon néztél ki. drágám!