Tulajdonképpen egy síkvidéki erdőről beszélünk, amelynek déli oldalát a 8-as főút határolja, a szokásos erdei pihenővel, sorompókkal, horgásztóval és egyéb viccek-vacakkal. Mintha, mondjuk a Kupi-erdő vagy akár a baktalórántházi eredők jó testvére lenne a szokásos leszivárgó hegyvidéki színezőelemekkel, bár azért a halvány sáfrány nem mindennap szivárog le. Egyszóval semmi különös, pannon cseres tölgyesek és pannon gyertyános tölgyesek, tiszta botanikai dögunalom első hallásra.[gallery link='file']

Mondjuk, gyanús lehet, hogy ha Bakonygyepesről autózunk Noszlop felé, akkor a szokásos út melletti giz-gazban, az undok függönynövényzet helyett személyesen a pirítógyökér tekerőzik jobbra-balra, mint melegkori reliktumnövény. Aztán, ha beljebb hatolunk érdemes felkötnünk az állunkat, mert aztán kereshetjük a lápréten. A Széki-erdő legnagyobb erénye ugyanis az, hogy vizes. Nem úgy, mint az elrettentő szeder-csalán kombinációjú ártéri erdők, hanem szép módon vizes; több patak is ered belőle, amelyek lejtés híján sokfelé szétterjednek és hamisítatlan lápréti hangulatot árasztanak.
Hajnali rétegköddel, szivárgó kristálytiszta erecskékkel, elegáns lepkékkel és jó nagy orraesésekkel a megbúvó zsombékokban. Nem vennék rá mérget, de valahogy így tudom elképzelni az eseményt, amikor Gábor megtalálta a hagymaburok nevű orchideát, mert hogyan máshogy egy tíz centi magas fűzöld virágot?
Mellesleg szólva ez felfedezésnek akkora volt, mintha marslakókat talált volna a Széki-erdőben. De megtalálható ezeken a tisztásokon a teljes vizes botanikai fajkészlet, amelyeket ugyan lehet látni darabonként máshol is, de így együtt sehol. Gyapjúsásokat, mocsári aggófűvel, zergeboglárral, illatos hagymával, mocsári kígyófűvel, fehér zászpával és szibériai nőszirommal.
Sajnálatosan manapság a láprétek a leggyorsabb ütemben eltűnő élőhelyek, kaszálni szükséges őket fennmaradásukhoz- lehetőleg kézileg -, biológus végzettségű kaszálásokkal, akik ki tudják kerülni a speciális lepkefauna speciális táplálóflóráját, mert alapvetés az, hogy jó lepke ott van, ahol jó növény is.
Számomra például teljesen rejtélyes, hogy a nagyon szórványos, de itt pontonként tömeges lápi tarkalepke hernyója miért pont az ördögharapta füvet kedveli. Jobb az íze? De feltehetjük ugyanezt a kérdést a fóti boglárka esetében, aki a Fóti-hegy előterében a szártalan csüdfüvön éldegél, de kivételesen elvan a fokozottan védett gyapjas csüdfüvön is a tokaji Kopaszon, de vannak kimondottan boroszlánnal táplálkozó bagolylepkék is, ami ritka is, mérgező is, bár nem hernyókra, hanem az őket fogyasztókra, ezért soha ne együnk élénk színű és ismeretlen hernyókat.
Él továbbá itt két nedves élőhelyhez köthető hangyaboglárka, a sötét és a vérfűboglárka, amelyek sötét és meghitt kapcsolatban vannak a hangyákkal (a sötét ennek ellenére a lepke színére vonatkozik, nem a kapcsolatra). A lepkehernyók ugyanis a bolyban telelnek és hangyalárvákat eszegetnek a hangyák legteljesebb egyetértése mellett, cserében némi váladékért. Hát mit mondjak, nagyon tuti íze kell hogy legyen annak az izzadmánynak.
Az erdő egyetlen szépséghibája, a mértani pontossággal kialakított feltáróutak, bár ezeknek is megvan az örvendetes botanikai funkciója. Itt található többek között a gömböstermésű madártej és a szakállas orbáncfű, amelyek valójában sokkal ritkábbak, mint azt sajtójuk hinni engedi, de ez igaz ugyanúgy a lápréti alacsony pozdorra is.
A Széki-erdő azonban még mindig tartogat meglepetéseket. A nyugati szélén a magasfeszültségű vezetékek környékén száraz rétek is fellelhetőek, azok szintúgy védett képviselőivel; a selymes boglárkával, a selymes peremizzsel és a selymes bundájú vadmacskával, akarom mondani a keskenylevelű tüdőfűvel és a vitézvirággal.
Az erdő története összekapcsolódott az Eszterházyakkal - így maradhatott fenn viszonylagos épségben, mint grófi erdő, ami egyébként az ország másik felében is van ilyen néven Szamosszeg mellett, erdei holtágakkal és szintúgy jó növényekkel. Az Eszterházyak köztudottan példás gazdálkodók voltak, mindemellett soha nem küszködtek napi pénzügyi gondokkal, mint például a Zemplénben a Waldbott uradalom, aki árverésen adta el területén a kitermelési jogot fakereskedőknek, akik már akkoriban sem voltak különösebben természetszerető emberek. A mai, teljesen ártalmatlannak tűnő erdei kisvasutak is ennek a fairtó akciónak voltak a részesei, elvégre a kitermelt fát így lehetett leggazdaságosabban kiszállítani az erdőből.
A Széki erdő híres emberei közül meg kell említeni Sobri Jóska betyárt és Tallós Pál erdőmérnököt, aki a területet alaposan feltérképezte botanikailag. Emlékét a Tallós nőszőfű őrzi, még Sobri Jóskáét a róla elnevezett hirtelensült fatányéros.
Végül egy jó tanács. Ne engedjünk a nyitott sorompó kísértésének ha autóval vagyunk, mert kifelé jövet a sorompót már zárva találjuk, és ott fogunk penészedni minimum két órát, ráadásul még kínos magyarázatokra is fogunk kényszerülni nyitás közben.

ifj. Vasuta Gábor - Molnár Péter
képek: ifj. Vasuta Gábor

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!