Lelkedet a veszteség nyomja. Újra és újra visszatérsz a múltba, átéled azokat a perceket, amikor még megvolt az, ami annyira hiányzik. Életed beárnyékolja, hogy nem tudod ezt elengedni. Minden embert ér veszteség az élete során, de Téged különösen mélyen érint. A fájdalom, ami belülről marcangol, nyomot hagy a mindennapjaidon és kevésbé látod meg az élet szépségeit. Nyisd ki a lelked ablakát, és engedj be egy kis napfényt, meglátod, emlékeid is új színben ragyognak majd. Ne csak az arcod mosolyogjon, hanem a lelked is!

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!